Az I. világháború időszakát idézi fel a Tolnai utcai Tagkönyvtár október 24-én megnyíló kiállítása, A Nagy háború emlékei címmel. A tárlat Bencze Tamás gyűjteményének legérdekesebb darabjait mutatja be, olyan dokumentumokat és tárgyakat, amelyek emléket állítanak azoknak a magyar katonáknak, akik részt vettek az I. világháború  harcaiban.    

Bencze Tamás az I. András Király Lovagrend alapító tagjaként foglalkozik a magyar katonai hagyományok kutatásával és ápolásával. A lovagrend tagjaival, hagyományőrző bemutatóikkal többször is találkozhattunk már székesfehérvári, megyei rendezvényeken: elsősorban az Árpád-házi királyok, azon belül I. András király korával foglalkoznak, de néhány fegyverük, ruházatuk már a késői középkort idézi.  Szerepléseiken az ismeretek élményszerű átadására törekednek: korhű katonai viseletben elevenítik fel a középkor harcmodorát, és bemutatják a jellegzetes fegyvereket.  Bencze Tamást azonban több korszak katonai hagyományai is érdeklik. Szívesen foglalkozik a 16-17. század, azaz a török időkben szolgáló keresztény zsoldos hadsereg hadviselésével, és érdekli az 1848-as tüzérek históriája is: tüzérfelszerelése is van.  No és persze – ahogyan ezt a kiállítás is igazolja --  gyűjti a Nagy háború, azaz az I. világháború relikviáit, amelyeket most a könyvtár három vitrinében tekinthetnek meg az érdeklődők.

-- Szerencsés vagyok, hogy amikor tizenévesen érdeklődni kezdtem a történelem és az első világháború eseményei iránt, sok családi történetet volt alkalmam meghallgatni.   Az egyik nagyapám az 52-es gyalogezrednél, a család másik ága pedig a 19-es honvédeknél szolgált.  Apai nagyapám szanitéc és hírvivő is volt, szinte az összes frontvonalon megfordult, de anyai nagyapám is részt vett a harcokban, sőt a dédapám is, aki 70 évesen vonult be, és 74 évesen szerelt le. A családunkat veszteség is érte: Ferenc nagybátyám mérnökember volt és tartalékos tiszt, ő 1917-ben Lengyelországban tűnt el. A nagyapám sokat mesélt a háborúról, a történeteit megőriztem, és aztán magam is jártam azokon területeken – például Olaszországban, Lengyelországban --  amelyeken hajdanán a magyar katonák harcoltak.  Kutatni kezdtem ezt a korszakot, és gyűjtöttem a magyar katonákkal kapcsolatos emléktárgyakat. – tudtuk meg Bencze Tamástól.

A vitrinekben tehát a háborúból származó lövedékeket, lőszerfejeket, repeszeket láthatunk, de olyan tárgyakat is, amelyeket a magyar katonák készítettek a harcok  szüneteiben: öngyújtókat, hamutartókat, dóznikat. Érdekes emléktárgyak is szerepelnek a kiállításon, olyanok, amelyek ritkaságnak számítanak. Egy relikvia például a Lachs őrnaszádról, amelyet 1918-ban bocsátottak vízre: a harcokban nem vett ugyan részt, csak később, a Tanácsköztársaság idején vetették be, és 1944 októberében süllyedt el. Ebből az őrnaszádból csak egyetlen darab maradt meg, a mellső ágyútornyáról egy bronzlap. De láthatja a közönség a fehérvári 10-es huszárok sapkajelvényét, és egy szintén fehérvári vonatkozású karcsatot is. Kiállítják a 19-es honvédek emlékfokosát, amit hajdanán Lenkey uram, a Pesti Hírlap újságírója azért kapott, mert méltó emléket állított a katonák küzdelmének, helytállásának. És így tovább,  a tárgyak mellett eredeti dokumentumok, korabeli újságok,  levelek, háborús képeslapok, okiratok is láthatók majd a tárlaton, amelyhez pontos, az ismeretszerzést, eligazodást   szolgáló feliratok is kapcsolódnak.