A gyűjtő újabb kiállítása


gg, szz

Sárosi István budapesti gyűjtő  ezúttal a világ állatait, az állatok világát mutatja be képeslapok segítségével  a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai Tagkönyvtárában, a február 28-ig látható kiállításon.

Sárosi István mérnök gyerekkora óta szenvedélyesen gyűjti a képeslapokat.  Gyűjteményét – amely  már közel 60 ezer darabból áll – főként nyugdíjazása után kezdte el rendszerezni. Az ország minden részében bemutatta már kollekcióit. Legendás gyűjteménye ugyanis annyira sokszínű, hogy a nyugdíjas mérnök többféle témát is képes érdekesen feldolgozni a képeslapok segítségével: a Magyar Posta történetét, Afrika állatait és növényeit, a magyar alkotóművészek munkáit, a különféle korok étkezési, tálalási szokásait, a középkori művészetet egyaránt áttekintette már  egy-egy válogatással. A Tolnai utcai Tagkönyvtárral is kitűnő a kapcsolata: évente többször is  szerepelt ott tematikus kiállításokkal. Legutóbb Kós Károly életébe, munkásságába adott bepillantást kollekciójával.

Legújabb tárlatán  180 képeslapot mutat be, és igyekezett különlegességeket, olyan lapokat kiválasztani, amelyeken kevésbé ismert állatok is láthatók. A skála széles, az egyszerűbb, alacsonyabb rendű  állatfajoktól, köztük a szivacsoktól  egészen az emberszabású majmokig terjed. Eleinte próbálta rendszertani szempontból berendezni a kiállítást, de aztán rájött, hogy ezt nem tudja megvalósítani, mert a gyűjtemény lehetőségei ennek határt szabnak. Ráadásul – tette hozzá --, amikor mind jobban elmélyedt, utána olvasott a témának, kiderült:  a korábbi rendszertani szempontok is alaposan megváltoztak az elmúlt időszakban.

Az érdekességekre koncentrált tehát, és amellett, hogy a tárlaton külön szerepelnek például a halak, madarak, emlősök, olyan állatokat is láthatnak a látogatók, amelyeknek nincs is magyar nevük. Ezért aztán felbukkan a kiállításon olyan lepkeféle képe, aminek csak a latin elnevezését tünteti fel a gyűjtő.

Sárosi Istvánt arról is faggattuk, melyek azok  a képeslapok a fehérvári tárlatról, amelyek a szívének különösen kedvesek. Azt mondta, nehéz a választás, hiszen amikor a gyűjteményből gondosan összeválogat egy kollekciót, minden darab a kedvencévé válik. Ami nem csoda, hiszen mindegyik lappal foglalkozik, minden egyes állatról beszerzi a tudnivalókat – így aztán minden képhez lelki kapcsolat is fűzi. De ha  már unszoljuk, hogy a sok kedvenc közül válassza ki a számára legérdekesebbeket, hát az egy hernyó, amelyet --  az angol elnevezést magyarra fordítva --  „nyerges hernyónak” lehetne mondani. A képeslapon szereplő, alaposan felnagyított, remekül lefényképezett apró zöld állatkán van egy barnás valami, ami tényleg úgy hat, mintha nyerge volna: a kép azt igazolja, hogy egy nagyszerű fotográfus még egy hernyót is képes úgy megörökíteni, hogy az esztétikai élményt nyújtson.  Ebből a különös, Közép-Amerikában élő  hernyóból aztán egy teljesen jellegtelen pillangó lesz.  És ha már itt tartunk: természetesen a képeslapokon egészen különleges, színpompás lepkék is szerepelnek, no és persze,  bizonyára sokan gyönyörködnek majd   a változatos tollazatú, szépséges  madarakban is, amelyek között itthon kevésbé ismerteket is láthatunk. Ki tudná megmondani hogyan is néz ki az új-guineai paradicsommadár? A tárlaton ez is kiderül. Érdekes az felvétel is, amely egy apró, szinte csak pár napos elefántot örökít meg, a körülötte álló  csordából a képen  csak az óriási elefántlábak látszanak.  De bizonyára ki-ki talál majd további érdekességeket– hiszen a felvételeket profi fotósok készítették. Sárosi István cserével, vásárlással jut hozzá a sorozatokhoz, kollekciójában külföldi kiadású képeslapok is szerepelnek: a gyűjtemény bizonyára jócskán szolgál új ismerettel gyereknek, felnőttnek egyaránt.