Vízparton landol  a pompás egerészölyv, valami úszó állatot figyel, tollai a vízben tükröződnek.  Mellette karvaly bámészkodik a fatörzsről, talán zsákmány után kutat. A fekete harkály biztos karmokkal kapaszkodik a fakéregbe, akárcsak a nagy fakopáncs, mindketten éppen nekilátnának a fa törzsének.  Közöttük – legalábbis a könyvtári paravánon -- kedves vörösbegy nézelődik. Tőkés réce úszik a vízen, kicsinyei követik, a kis lile pedig egy „másik” kis lilét tanulmányoz a víz tükrén: önmagát.  Egyik legszebb madarunk, a gyönyörű gyurgyalag díszeleg egy képen, de van olyan felvétel is, amelyen csőrében tart egy bogarat. Kecses a szajkó, finom színekkel díszítve, vízre érkezik a széncinege, tollait szellőzteti a balkáni gerle. Kuvik néz kutatóan az objektívbe. A díszes szalakóta csőrében tartja zsákmányát, az egeret, a seregély biztos lábbal lépeget az ágon.

A közeli képeken elmosódik a háttér, máskor szép körítést ad a főszereplőknek a környezet, a növényzet. Türelemmel és szeretettel készültek ezek a fotók, látszik, hogy készítőjük kedveli „modelljeit”. Nem csak nézi és fotózza, de látja is őket.  A technikai megvalósításba is nehéz lenne belekötni. A Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti tagkönyvtárában a székesfehérvári Setét Anikó képei láthatók március 30-ig.

Setét Anikó számára hobbi a fotózás: a technikát az elmúlt négy évben leginkább könyvekből meg az internet segítségével sajátította el.  A közösségi oldalon egy olyan csoport tagja volt, ahol hasznos tanácsokat is kapott a fényképezéshez.  Azt meséli, az egész úgy kezdődött, hogy gyakorta kísérte el a férjét horgászni. Aztán a vízparton üldögélve, szívesen feledkezett bele a látványba, lenyűgözte a természet szépsége, érdekelték a pecázás közben megpillantott állatok. Az egyik horgászatra magával vitt egy kis kompakt fényképezőgépet, és megörökített  egy hernyót. Igen, egy érdekes formájú és színű, apró kis „szörnyeteg” közeli fotója volt az első próbálkozás, amire nagyon büszke volt. Az az első fotó arra sarkallta, hogy minél többet megtudjon a fényképezésről…

-- Persze – ahogyan minél többet tanultam a fotózásról --, már tudtam, hogy az a bizonyos első fénykép nem is sikerült annyira. Pontosabban sokkal jobbat is lehet annál csinálni… -- mondja a kezdetekről Setét  Anikó, akinek figyelmét a pecázások, kirándulások idején főként a szebbnél szebb madarak keltették fel. Szerette volna ezeket a tollas jószágokat közeli fotókon megörökíteni, hogy azonosítani is tudja őket.  Ez pedig arra ösztönözte, hogy egyre jobb fényképezőgépekkel álljon lesben.

A férjével gyakran járnak a Velencei-tóhoz, de a legtöbb Fejér megyei képe Martonvásáron készült. Ezen kívül pedig Jászapátiba is rendszeresen utaznak el fényképezni, egy speciális madárlest használnak, amit egy fotós ismerősük épített ki. Hasonlókat alakítanak ki a leghíresebb természetfotósok is.

A modelleket azért a siker érdekében nem árt olykor egy kicsit „lekenyerezni”. Pontosabban főleg az itatásukról gondoskodni -- akad erdei itatósles, ahová rendszeresen járnak --, de olykor (különösen télen) nem árt egy kis eleséggel is készülni… Jó példa erre a szalakótáról született jászsági fotó. Anikó azt meséli, eredetileg úgy volt, hogy aznap beülnek egy kuviklesbe is, azért vittek magukkal Fehérvárról egeret, hogy a baglyot odacsalogassák… A kuvikles elmaradt, ezért amikor felfigyeltek egy szép, fiókáit etetető szalakótára, úgy döntöttek, felajánlják neki az egeret. A madarak a beszállóágakról repülnek fel az odújukba: az egyik beszállóágra tették fel az élő eleséget, amely persze, rögtön lefutott az ágról, de végül a madár megtalálta a földön is. Így sikerült megörökíteni a büszke szalakótát, amint csőrében viszi az egeret a fiókáinak.  A tárlaton szereplő ragadozómadarak többségét is a jászsági speciális madárlesben sikerült megörökíteni, legutóbb hajnalban tudta lencsevégre kapni az egerészölyvet  – hallottuk Anikótól, akinek persze, a férje is szívesen segít. A férj fedezte fel a színes gyurgyalag fészkét is: így aztán vettek egy pici sátrat, amit álcahálóval takartak, ott üldögéltek ketten picurka kempingszékeken, hogy Anikó lefotózhassa a szépséges tollú madarat.  A várakozás számukra sosem tűnik unalmasnak, mindig akad valami érdekesség, amit érdemes megfigyelni, még akkor is, ha minden kuriózumról nem készülhet fotó.

A Budai úti könyvtárban most először mutatja be Setét Anikó a munkáit. Hosszan és szigorúan mérlegelt, amíg az elmúlt két esztendő gazdag terméséből sikerült kiválogatnia azt a húsz fotót, amellyel a nyilvánosság elé lehet lépni. Setét Anikó fotóit mi is szívből ajánljuk mindazoknak, akik egyfelől szívesen gyönyörködnek a hazai madárvilágban, másfelől szeretnének ismereteket  is szerezni arról,  hogyan néz ki a kis lile, miről ismerhetjük fel a karvalyt vagy a nagy fakopáncsot. Elvégre mi, flaszterkoptató városlakók meglehetősen keveset tudunk a madárvilágról: jó volna több információval a tarsolyunkban elindulni a tavaszi, nyári kirándulásokra…  A Budai úti könyvtárban éppen ezért -- előzetes bejelentkezés alapján -- gyerekfoglalkozásokat is tartanak iskolai csoportoknak  a tárlat ideje alatt, március 30-ig: a foglalkozásokon szó esik a madarakkal kapcsolatos tudnivalókról,  emellett még kézműveskedhetnek is a gyerekek.