Rózsaszín fényű kalcitok, színpompás achátkristályok

Mit rejtett a hegy mélye?

  gg

Mondik Csaba, siófoki ásványgyűjtő évek óta visszatérő vendégnek számít a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai úti Tagkönyvtárában: tekintélyes gyűjteményéből időről időre bemutat egy-egy érdekes válogatást. November 26-ától december 21-ig a gyöngyösoroszi bányából származó kristályokban gyönyörködhetnek az olvasók.

-- Én kizárólag magyarországi ásványokkal foglalkozom – jelenti ki Mondik Csaba, akinek gyűjteménye mintegy háromezer darabból áll. Hozzáteszi, ez persze, csak becsült adat, hiszen egy igazi gyűjtőnek állandóan változik, alakul a gyűjteménye. Mondik Csaba mindenesetre azon boldog emberek közé tartozik, akinek a szakmája ma már a hobbija, hiszen hivatásszerűen foglalkozik az ásványokkal. Végzettségét tekintve eredetileg kertészmérnök: ami szintén természetközeli foglalatosságnak számít, ám mégsem ennél maradt, mert már kiskamaszként elvarázsolták az ásványok.

-- Szerencsém volt, mert 12-13 évesen gyönyörű ásványokat találtam, és az első sikerélmények nagy hajtóerőnek bizonyultak: ez megalapozta a jövőmet – meséli Mondik Csaba, akit természetesen a  gyöngyösoroszi kollekcióról is kérdeztünk.

-- A gyöngyösoroszi bánya több, mint harminc esztendeje bezárt. Nemrégiben, az évforduló kapcsán az ország több pontján – például Miskolcon, Budapesten -- is kiállításokkal emlékeztek meg erről. De ezeken a kiállításokon mind az állami, múzeumi gyűjtemények darabjait láthattuk, magángyűjtemények kincseit nem nagyon mutatták be tárlatokon. Gyöngyösorosziban elsősorban érceket -- ólmot, cinket, rézércet – bányásztak, kis mennyiségben aranyat és ezüstöt is. Ilyen jellegű bánya eleve elég kevés volt a mai Magyarország területén: a legismertebbnek számított ezek közül a rudabányai, de a második fontos lelőhelynek a gyöngyösoroszi bányát tartották. Mélyszíni bányáról beszélünk, azaz a hegy gyomrában kutattak az ércek után.  A pártállami időkben ezt a helyet még megközelíteni is nehéz volt -- stratégiai fontosságú bányának számított --, így mi, ásványgyűjtők inkább csak a bányászoktól tudtunk annak idején nagyon szép darabokat szerezni.  A gyöngyösoroszi bányából különösen sok és szép kalcitkristály került ki. A kalcitot lényegében nevezhetjük az emberi csont alapkövének is, hiszen a kalcit a kalcium-karbonát vegyületből létrejött ásvány. Ezen kívül Gyöngyösorosziban még mintegy nyolcvankét ásványfajt találtak, de a nagy többség inkább mikroásvány. Ezen a kiállításon én főként olyan ásványokat mutatok be, amelyek nagyobbak, ezért a laikusok számára is érdekesek lehetnek.

A válogatás Mondik Csaba gyűjteményéből azt igyekszik érzékeltetni, hogy a kalcit Gyöngyösorosziban a legváltozatosabb formában bukkant elő. Találtak ott ebből az ásványból fehér, víztiszta, halványsárga, barnás árnyalatúakat, és ritkaságként tartják számon az ott felbukkant fekete kalcitot. Érdekesség, hogy a Gyöngyösorosziban fellelt kalcitkristályok többsége – ha uv-lámpával megvilágítják őket –, nagyon erős rózsaszín fényt áraszt.  Ez azért van, mert a kalcitkristályokba a mangán is beépült.

A kiállításon nem csak a hegy mélyében talált gyönyörű kalcitkristályokat láthatjuk, hanem azokat az achát-változatokat is, amelyek -- szintén Gyöngyösorosziban --, a hegy  felszínén vagy a felszín közelében jöttek létre.