Élőszavas mesemondást hallgathattunk és énekelhettünk is a tatabányai József Attila Könyvtár Ahol a nap kel… címmel szervezett szakmai napján, amelyen remek előadások hangzottak el.

Olvasó emberként általában ismerjük a népmeséket is – de vajon eleget tudunk-e róluk? Ha igen, akkor is jó átismételni vagy megosztani ezt a tudást. Ha pedig nem, akkor kifejezetten jól jöhetett a január 15-ére szervezett szakmai nap, amelynek előadásai, foglalkozásai által a magyar népmesekincshez kerülhettünk még közelebb.

Mindjárt kezdésként a szimbólumok világában merülhettünk el a Pólya György Általános Iskola egyik pedagógusa, Határvölgyi Csilla jóvoltából. Bőséges betekintést nyerhettünk általa a magyar népmesék motívumvilágába, és hallhattunk a főbb mesetípusokról is: például útkereső mese; kritikus, görbe tükröt tartó mese; a tudat fejlődésével járó mese.  Részletesebben A kis gömböc, a Világszép nádszál kisasszony és a Világszép Tündér Ilona című mesékről volt szó. Fontos mondat volt (bár talán sokaknak ismerős), hogy a népmesék minden szereplője mi magunk, olvasók vagyunk, a mesék végén pedig nincs mindig abszolút hős, el is lehet bukni. És a bukás után újra föl lehet kelni, lehet folytatni a megkezdett utat. Példaként egyebek mellett az üveghegy, a szegény ember, a bolond többletjelentésébe is belementünk, és még a rovásírást is elemezte az előadó. Akinek tanító párja, Farkas Györgyi azt mutatta be az előadáshoz kapcsolódva, a gyerekeket hogyan vonják be a mesék teremtette világba.

Fábián Éva egyike azoknak, akik hitelesen és szépen követik a magyar népi mesemondó hagyományt. Bukovinai székely nyelvjárásban beszél, így adott elő nekünk is meséket. Röviden beszélt életútjáról, s ebbe beleszőtte a számára emlékezetes, fontos könyveket (például Parasztbiblia, A vízitündér leánya), amelyeket másoknak is nagy szívvel ajánlott. De nem csupán mesélt, hanem énekelt is, és megénekeltetett bennünket, résztvevőket is.

Dala Sára, a Hagyományok Háza Közművelődési és tudományos szakcsoportjának munkatársa már a régi és mai mesemondás, mesemondók közötti különbségeket foglalta össze. És bőséges online forrásanyaggal szolgált azoknak, akik jobban szeretnének belemerülni a mesélésbe. Videós példákat láthattunk a technikai fogásokra, és kiderült, hogy a Hagyományok Háza honlapján mennyi segéd- és ismeretanyag található (például: Videó segédlet – Mesebeszéd (hagyomanyokhaza.hu)).

Az elméleti előadóknál Szénási Veronika mesemondó, közművelődési szakember zárta a sort, aki rend és szabadság viszonyáról beszélt a mesemondásban. Varázslatos személyisége mindenkit magával ragadott, az általa elmondott két humoros népmese pedig sikert aratott. Tőle megtudhattuk például, hogy adatközlőktől gyűjtött meséket érdemes választani, és fontos volna kívülről mondani a mesét. Amelynek tartalmán lehet valamelyest változtatni, de a mese szerkezetéhez tartani kell magunkat.

A nap zárásaként gyakorlati foglalkozáson vehettünk részt. Ezek közül választható volt a fonalbabakészítés, aztán énekes, táncos ügyességi népi játékokat is el lehetett sajátítani, a fehérvári csapat nagy része pedig a Zöld Péter megelevenedik című foglalkozást választotta, amelyet Óvári Zsuzsanna ny. pedagógus/grafikusművész tartott. A meséhez kapcsolódva készítettünk memóriakártyákat, amelyeket színeztünk is. A csoport többi része papírszínházhoz rajzolt illusztrált lapokat, valamint papírfigurákat készített az árnyjátékhoz.

(A Zöld Péter megelevenedik című foglalkozáson memóriakártyát is készíthettünk a mese nyomán. Fotó: Bokros Judit) 

A kisebb szünetekben volt lehetőség arra, hogy szemügyre vegyük a tatabányai könyvtár modern, korszerű épületét, ahol érzékelhetően egyszerre fér meg egymással a modernitás és a hagyomány.

Népmeséktől áthatva, inspiráltan érkeztünk haza.

(Bokros Judit)