Kisimultam, lenyugodtam – többen így vallottak a bennük végbement folyamatról a Fejér vármegye könyvtárosainak rendezett legutóbbi továbbképzés utolsó programján, a Gyermek és kamasz térben.

A délelőtti előadások után egy teljesen gyakorlati, a kikapcsolódást, a feloldódást, a testi-lelki harmónia megteremtését célzó foglalkozáson vehettek részt a székesfehérvári, valamint a vidéki könyvtárakban dolgozó kollégák.

Egyetlen kis darab agyag és Szűts Angéla művészetterapeuta iránymutatása segítette az önmagunkhoz való kapcsolódást, egyben a képzeletbeli kilépést a közvetlen munkahelyi térből. Angéla rövid bemutatkozás után először a művészetterápia lényegét világította meg, felhívva a figyelmet arra: itt a szűkebbre szabott idő miatt nem tud végbemenni egy teljes terápiás folyamat, és a cél nem is ez. Bemutató jellegű volt a foglalkozás, amelynek során a résztvevők megérezhették, hogyan hat rájuk az agyag tapintása, illetve a kézzel történő alkotás testi tapasztalata. Érzékelhették, milyen gondolatokat, érzelmeket vált ki belőlük a nedves, puha agyag gyúrása, formálása.

Megtudhattuk: a folyamat segítheti a belső feszültségek levezetését, eközben pedig lehetőséget ad a kontroll és az elengedés egyensúlyának megteremtésére. Az agyaggal való munka szimbolikusan a belső világunk újraformálását, újraalkotását támogatja. Ezáltal hozzásegíthet a jobb önismerethez, a változás elfogadásához. A csoportterápiában a közös agyagozás megteremtheti a kapcsolódás élményét, a biztonság érzését. Mivel az agyag „föld” jellegű, ezért a stabilitást, a megnyugvást, a jelenlétet erősítheti – mondta Angéla, aki hangsúlyozta: nem terápia, illetve csoportterápia történik, mert ahhoz más feltételek kellenek. Aztán arról is kérdezett, ki hogyan teremt magának jó hangulatot, miből merít erőt, energiát. Majd megkért bennünket, hogy írjuk fel egy lapra, hogy érezzük magunkat, milyen gondolatokkal érkeztünk a foglalkozásra.

Ezután következett az agyag formázása csukott szemmel, miközben Angéla szóbeli instruálásával elképzeltük, hogyan is repülnénk ki a könyvtár nyitott ablakán, a szabadba, az égbe… „Visszatéréskor” még jó ideig gyúrhattuk az agyagot, amely kinek-kinek a kezében más és más formát öntött – valaki réteges szájat, más kis tálat vagy gömböt, kockát formázott –, ám az is teljesen rendben volt, ha nem alakult felismerhető forma. Ekkor ismét felírtuk, hogyan érezzük magunkat, illetve címet adhattunk a művünknek. Aki akarta, az a folyamat végén megoszthatta a többiekkel, mi változott benne az elmúlt körülbelül 3/4 órában, miként hatott rá az alkotás. De semmi sem volt kötelező, és magukat a belső folyamatokat vagy a végeredményt nem elemeztük. Az öröm, a jóllét megélése volt a cél, akkor is, ha valakire nem csupán így hatott a foglalkozás. Annak, akit mélyebben megérintette ez a tapasztalás, Angéla biztosította az egyéni beszélgetés lehetőségét.

Összességében érzékelhetően felszabadultabb, kisimultabb kollégák hagyták el a Gyermek és kamasz teret a kreatív energiák mozgósítása után.

Bokros Judit