Jó ha van, de nem boldogít

Csóka Judit meseterapeuta új kötete

  gg

Megjelent Csóka Judit meseterapeuta, székesfehérvári pszichológus legújabb, harmadik könyve: ezúttal a világ népmeseirodalmából olyan történeteket válogatott össze, amelyek a pénzről szólnak. A  kötetet - amelynek címlapját ezúttal is Rófusz Kinga illusztrálta - a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárában október 18-án, 17.30 órakor mutatják be. Csóka Judittal  a Corvina Kiadó vezetője, Király Levente beszélget.

Csóka Judit a Széna téri tagkönyvtárban rendszeres vendég: korábban ő vezette a gyerekeknek szóló Mesekuckó foglalkozásait, mostanában pedig Mesegeográfia címmel szakkört indított. Havonta mindig más és más nép egy-egy meséjével, kulturális sajátosságaival ismerteti meg a felnőtteket. Azt mondja, ezeken a foglalkozásokon persze inkább a közösségteremtés a cél, meg az, hogy az adott nép meséje révén alkalmat teremtsenek arra, hogy mindenkit érintő kérdésekről beszélgessenek, és olyankor  ki-ki saját magáról is vall…     

Így aztán természetes, hogy Csóka Judit eddig minden kötetét  a Széna téri Tagkönyvtárban mutatta be a közönségnek, ezúttal is így lesz. A székesfehérvári pszichológus nagyon sok helyen mesélt már: nem csak könyvtárakban, iskolákban tart foglalkozásokat, hanem kórházakban (onkológiai osztályokon, kardiológiai rehabilitáción), börtönben, anyaotthonban, nevelési tanácsadóban, hajléktalanszállón egyaránt megfordult már. Mesterének Boldizsár Ildikó mesekutatót tartja, akitől megtanulta, hogy a mesét nem olvasni, hanem mondani kell, és ami a legfőbb: mindig az adott helyzethez megfelelő mesét kell találni.  

-- A meseterapeuta feladata az, hogy olyan mesét válasszon, ami illeszkedik a hallgatóság érzéseihez, hangulatához, vagy éppen kapcsolódik a problémáikhoz – mondja Judit, aki a  kórházi osztályokon gyakorta tapasztalta, hogy a betegek olykor elkeserednek, mert nem mindig könnyű a gyógyulás, sokan visszakerülnek a kórházba. Újra jelentkezik a depresszió, visszatérnek a pánikrohamok, a kardiológiai betegek pedig, akik teljesítménykényszerben élnek, ismét túlhajtják magukat. Ezért aztán kinek-kinek érdemes terápiás célzattal mesélni: a mese megnyugtathat, lelassíthat, vigaszt nyújthat, támogathat a gyógyulásban. Az első kötetében -- amely 2017-ben jelent meg -- meséket közölt a gyógyulásról. A világ különféle tájairól származó népmese-gyűjtemény elsősorban a lehetőséget kínálja fel a betegeknek, hiszen kinek-kinek magának kell a történetek között a gyógyulását leginkább segítő, konkrét mesét megtalálnia.

A mese persze, kitűnő kapaszkodót jelenthet válságos élethelyzetekben is. Manapság, amikor egyre több a válás, érdemes volna a házaspároknak segítséget kérniük, ha úgy érzik, megfeneklett a kapcsolatuk. Ám a legtöbben nem fordulnak szakemberhez: sokszor szégyellik a problémájukat, úgy érzik, ez nem tartozik senkire. Ezt a helyzetet felismerve Csóka Judit összeállított egy másik mesegyűjteményt, amely a házasság kérdéskörét, az erről összegyűjthető tudást járja körül. Elvégre a mesékből áradnak régi tapasztalatok! Így a Mesék férjekről és feleségekről című kötetet végigolvasva ki-ki elmélázhat azon, hogyan képesek a régi mesék a kapcsolati válságokban is utat mutatni. A történetek arra nyújtanak példát, miként küzdenek meg a hetedhét országra szóló lakodalom után a problémákkal a mesehősök.  

-- Nagyon sokszor már a párválasztás sem sikeres, mert előfordul, hogy pusztán a külsőségek számítanak, nem az igazi értékek. Nem jó, ha egy szép nő csak afféle dísz a férfi oldalán, de a nők is rosszul dönthetnek, ha csak az a lényeg számukra, hogy a leendő férjnek pénze legyen. Ha nem a szerelem a legfontosabb, akkor hamar megromolhat a kapcsolat, és az ennek nyomán eluralkodó rossz hangulat is betegíti az embereket – mondja Csóka Judit, és hozzáteszi, a világ minden táján rengeteg népmese foglalkozik a házasságokkal, a párkapcsolatokkal:  

-- Találtam mesét a hűségről, a kitartásról, az egymás iránti lojalitásról, sőt a harcról is, hiszen sokszor magáért a kapcsolatért kell megküzdeni. De olyan mese is létezik, amely a bántalmazásról szól – arról a helyzetről, amikor nem lehet vállalni a kapcsolatot, menekülni kell. Azt gondoltam, hogy a kötetet olvasgatva talán magukra ismernek az emberek, és könnyebben találnak kiutat párkapcsolati gondjaikra. A fejezeteket is a különféle problémák szerint osztottam fel: az első részben a választásról olvashatunk meséket, aztán vannak történetek az oldásról és kötésről – amikor a fiatalok nem tudnak leválni a szüleikről. Majd arra is találunk példákat, amikor rivalizál egymással férj és feleség. Vagy amikor eltérő az értékrendjük, az egyik félen például eluralkodik a kapzsiság, és olyasmiket kíván az aranyhaltól, hogy még az is besokall: így a pár újra a kis kunyhóban találja magát. 

Ez a mese pedig szinte „elvezet” bennünket a frissen megjelent gyűjteményhez, ami a pénzről – megannyi öröm és bánat forrásáról – szól. Szokás a pénzt szükséges rossznak tekinteni: tény, a pénz az életünk része, akár akarjuk, akár nem. Csakhogy nem mindegy, hogy miféle viszonyban vagyunk vele. Az is baj, ha túlértékeljük a jelentőségét, de az is, ha könnyelműen bánunk vele. Van-e egyáltalán helyes viszonyulás a pénzhez? – erre keresett választ a mesék segítségével.

-- A szerkesztővel, Király Leventével beszéltünk arról, hogy már a párkapcsolatokról szóló gyűjteményben is akad néhány történet, amiben fontos szerepe van a pénznek, de ott másra esett a hangsúly. Ez a kötet, ami most jelent meg, teljes egészében a pénzről szól, és arról, miként viszonyuljunk hozzá – mondja Csóka Judit. – A kötet összeállításakor az a kép alakult ki bennem, hogy a mesék azt sugallják: aki kapzsiságában állandóan a pénzzel, annak hajszolásával foglalkozik, az egyáltalán nem boldog ember. Ezt a kötetet is több fejezetre osztottam – az egyik a pénz és a becsület viszonyáról szól: úgy tűnik, jobban jár, aki becsületes, mert aki úgy szerezte a vagyonát, hogy másnak kárt okozott, az a mese szerint előbb-utóbb megfizet mindenért. De a pénz és a szerzésvágy viszonyát vizsgálva az derül ki, hogy a kapzsiság egyenesen a halálba taszít: én a kapzsiságot önhatalmúlag szenvedélybetegségnek nyilvánítottam, mert a kapzsi ember elveszíti a kapcsolatait, elsorvadnak a barátságok…  A Nap hegye című mese mintha ma mindennél aktuálisabb volna. A szegény ember megelégszik a Nap hegyén megtalált néhány aranyröggel, de a kapzsi nem nyugszik, amíg még és még több aranyat nem gyűjt be, hiába figyelmezteti a madárka, hogy a Nap megégeti… És valóban, a felkelő Nap szénné égeti. Ha a klímaválságra, a globális felmelegedésre gondolunk, arra jutunk, hogy a régi mesemondók is tudták: nem szabad a természeti adottságokat kapzsi módon kihasználni, mert az pusztulást hoz. Van aztán fejezet a könyvben pénzről és az áldozatról: ezt olvasva megdől bennünk az a hit, hogy minden mesének csakis jó lehet a vége. Ebben a fejezetben kevés mese végződik azzal, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak… „ Azok, akik magukat áldozzák fel a pénzért, bizony nem lesznek boldogok: nem hagynak maguknak időt a pihenésre, a munka, a pénzszerzés miatt, és az erőfeszítésbe belepusztulnak, és szomorúvá, boldogtalanná teszik a családjukat is.  (Ezt a jelenséget – a mértékletesség hiányát gyakorta láttam magam is a különféle kórházi osztályokon.) Azután pedig a pénz és a hatalom összefüggéseit feltáró mesék is mintha a mai kort idéznék, annyira tükrözik hatalmon lévők gondolkodásmódját. De a kötetbe olyan meséket is beválogattam, amelyek azt sugallják, pénzen nem lehet mindent megvenni…

S hogy mik ezek a dolgok? Nos ez is kiderül majd a könyvtári beszélgetésen.