Csóka Judit

Csóka Judit konduktor, klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta, meseterapeuta.
A meseterápiás képzés elvégzésekor felismerte, hogy a népmesék milyen gazdag tudásanyagot rejtenek magukban, és hogy valóban minden élethelyzetnek meg van a maga meséje.
A mesék gyógyító, vigasztaló, bátorító hatását naponta megtapasztalja a meseterápiás csoportokon. Mesélt hajléktalan szállón, anyaotthonban, idős, beteg embereknek kórházban, könyvtárban, járt iskolai osztályokhoz egy-egy meseórát tartani.
Megjelent meseválogatásai: Mesék a gyógyulásról, Mesék feleségekről és férjekről, Mesék a pénzről, Mesék a szabadulásról.

Jonas JonassonJonas Jonasson azért nagyon jó, mert egyszerre vicces, és elgondolkodtató. A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvben, tulajdonképpen végig vezet az író a XX. század történelmén.

A második kötet, ami ennek a folytatása, A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik, napjainkban játszódik. Nagyon jó a humora, Kúnos László fordításában igazi csemege. Kikapcsolódásra mindenképpen jó kötetek.

A harmadik könyv, Arundhati Roy: Az apró dolgok istene című könyve. Megrázó, elgondolkodtató. Arról szól, hogy az előítéletek, a gyűlölet, a társadalom kirekesztő működése hogyan teszi tönkre az egyes emberek életét. Amiről ír, nem csak Indiára érvényes, hanem sajnos a mi országunkra is.

Pálfalvi András

Pálfalvi András - népművelő, kezdetben az Építők Pintér Károly Művelődési Házában, majd a Fejér Megyei Művelődési Központban, amelynek 1996-tól igazgatója lett, innen ment nyugdíjba. Szívügyének tekintette a város kulturális életének szervezését, az abban való részvételt. A Vörösmarty Társaságnak 2008 óta tagja.
Az 1960-as évektől ír verseket, amelyek a Vár folyóiratban, a Fejér Megyei Hírlapban, a Fehérvár hetilapban a Velencei gondola(t)-ban és több antológiában jelentek meg. Önálló verseskötetei: A forrás felé és a Világok határán. 2017-ben Vajda János-díjat kapott.

A. A. Milne: Micimackó – Micimackó kuckója

Közel hét évtizede, hogy kishúgommal beléptünk a Százholdas pagonyba - ezt a szót is akkor hallottam először – persze nem egy ligetes-tisztásos kiserdő volt ez a pagony, hanem csak egy könyv, ami varázslatosan kedves képeivel szinte valóságos világgá vált számunkra, ahol szembe jöttek velünk szeretnivaló lakói, akik rögtön be is fogadtak bennünket maguk közé. Azóta is összejárunk, meg-meglátogatom őket, hol egyedül, hol szűkebb társasággal. Barátságunk nem kopik és én mindig kapok tőlük valamilyen ajándékot, felidézett emlékeket, régi igazságok új felismerését, vagy egyszerűen csak vidám pillanatokat.
A.A.Milne világhíres könyvéről van szó, a Micimackóról és elmaradhatatlan testvéréről, a Micimackó kuckójáról.
Lassan már egy évszázada, hogy Micimackó megkezdte világhódító útját, sikere lankadatlan azóta is, számtalan nyelvre lefordították, de szerintem a magyarral járt a legjobban, mert az irodalmi legenda szerint Karinthy Frigyes a kiadója asztalán megpillantott egy lefordításra váró angol nyelvű könyvet, beleolvasott, majd jókat nevetve bele is felejtkezett, olyannyira, hogy magának követelte a fordítás jogát. Meg is kapta, mindannyiunk és Micimackó szerencséjére, hamarosan lefordította, szinte újjá alkotva az angol eredetit. Így lettek magyarrá Micimackó /és bájos verselményei/ és társai, a kisfiú Róbert Gida, Malacka, Kanga és Zsebibaba, Bagoj /aki így írja a nevét/, Nyuszi, Tigris és a mélázó, önsajnáló Füles a szürke csacsi, aki mos is a névsor végére került. Mind nagyszerű, megkapó karakterek. A tömegkultúra könyörtelen nagyipara sem vesztette szem elől a Százholdas pagony lakóit, százszor is megnyúzta és kitömte Micimackót és társait, így lettek giccses rajzfilmek daloló hőseitől kezdve tapétapapír-alakokig bármi, ami eladható.
De a könyvek, ez a két kedves könyv azóta is őrzi tisztaságát, egyszerű bölcsességét, megengedi, hogy életkorunk haladtával újabb és újabb üzeneteit is felfedezzük. Olvasva kikerülhetjük a tömegipar sokszor oly csábító zsákutcáját. Ha felolvasunk belőle, akkor a tiszta hanggal, a kézbe vett könyv felejthetetlen illusztrációival, amiket maga Róbert Gida rajzolt / Shepard bácsi egy kicsit besegített! / együtt élhetjük át e kedves kis társaság és Micimackó, a zümmögő, butácska költő kalandjait Róbert Gida kisvilágában.

Boris Vian: Tajtékos napok

1970-ben került a kezembe egy, akkor nekem ismeretlen francia szerző vékonyka könyve. Nem tudtam róla semmit, nem tudtam ki ő, mi ő, de megtetszett a neve: Boris Vian, olyan dallamos, meg különös is egy kicsit, az enyhén képzavaros címe is megtetszett: Tajtékos napok. Sokszor ilyen egyszerű véletlenek is elegendőek lehetnek az érdeklődés felkeltésére! 25 éves voltam és érzékeny a nyelvi humorra, a finom groteszkre, meg a lírára /is/. Beleolvastam és azonnal elkapott az ellenállhatatlan sodrása egy különös nyelvi világnak. Rögtön meg is kerestem: Bajomi Lázár Endre fordította, amiből azt is tudhattam, hogy nem egyszerű fordítás, hanem szívből jövő átültetés ez a könyv.
Valóban sodró erejű világba csöppentem, de nemcsak egy furcsán mókás, a szabályoknak fittyet hányó nyelvi világba, hanem egy különös, abszurd-groteszk-humoros-varázslatosan játékos-líraian érzelmes-szerelmetes világba. Mert ez egy megható szerelmi történet, nagyon szerethető szerelmesekkel, rendkívüli mellékalakjaival, akik mind nagyon fontosak egymásnak és azok lesznek az olvasónak is. Szerelmeseink is sodródnak ebben a különös könyvben, mély és őszinte szerelemben a végzet felé, hiszen mindennek vége lesz egyszer egy véges világban. Öröm és bánat, boldogság és tragédia, az örök vetélytársak, hol az egyik győz, hol a másik.
Persze, mindettől még lehetne egy tucatárú a „love story”-k tengeréből, de ez a történet kikerüli a buktatókat, hőseink, Colin és Chloé tragikus szerelme, fátumszerűen összesodródó élete egy elbűvölően abszurd világban játszódik.

Komlósi József

Könyvtáros, főtanácsos, címzetes igazgató, jelenleg a Széna téri tagkönyvtár vezetője. Sokat olvas…főleg történelmi regényeket, filozofikus műveket, társadalmi regényeket, jó krimiket.
2019-ben megkapta a „Pro Cultura Albae Regiae” díjat.

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

Szerintem ez Móricz legjobb regénye. Az egyetlen estén, István-nap estéjén játszódó, a dzsentri világ széthullásáról, haláltáncáról szóló művet első házassága felbomlása idején írta, mégis talán ez művészileg a legharmonikusabb regénye.

Marlantes, Karl: Matterhorn

Az utóbbi években a vietnámi háborúról megjelent legjobb regény, méltó párja a Meztelenek és holtak című műnek. Szerzője szakasz-, majd századparancsnokként vett részt a háborúban. A könyvet harminc évig írta, végül 2010-ben jelent meg, és óriási siker lett. Lenyűgöző képet fest a háborúban részt vevő katonák mindennapjairól.

Ruiz Zafón, Carlos: A szél árnyéka

A világszerte híres spanyol író könyve lebilincselően izgalmas történet könyvekről, szerelemről, barátságról, bosszúról. Természetesen érdemes elolvasni az Elfeledett Könyvek temetője ciklus további köteteit, a folytatásokat is: Angyali játszma, A mennyország fogságában, Lelkek labirintusa.

Ulicza Henriette

Olyan tanácsadó szakpszichológus, pszichológus coach, aki szakmai gyakorlatát óvodapedagógusként, tanítóként kezdte, majd gyógypedagógusként, szakpedagógusként és pszichológusként szerezte. Ismeri a köznevelés rendszerét, néhány éve a felnőttoktatásban is részt vesz. Az interperszonális pszichológia elvei alapján dolgozik. Keresztény pszichológus.
32 éve lát el egyházzenei szolgálatot, kántorkodik.
Szabadidejében (amiből elég kevés jut manapság) szeret otthon házimunka közben riportokat, beszélgetéseket, előadásokat hallgatni. Szereti Kadarkai Endre rádiós műsorait, Schaffer Erzsébet előadásait, Almási Kitti szakmai programjait.
Szereti a természetet és választott élőhelyét, a Velencei-tó vidékét.

Martos Tamás: Pillanatfelvételek

Egy különleges színházi előadás és az azt követő pódiumbeszélgetés hívta fel a figyelmemet a kis vékony kötetre, és adta a kezembe egy jó lehetőségét annak, hogy a párkapcsolati problémákkal küzdő hozzám fordulóknak érthető, gyakorlati kézikönyvet adhassak a kezébe.
Nem véletlen a használhatósága: egy pszichológus kolléga, kutató egyetemi tanár és nem utolsósorban gyakorló családapa a kötet szerzője.
A könyvben kis történeteket, párkapcsolati helyzetek leírását találjuk - amelyben sokszor magunkra ismerhetünk - majd ezt követi egy értelmezés, magyarázó elemzés, ami megvilágítja a rejtett motivációkat, és esetleges megoldási lehetőségeket is bemutat.
A helyzetek néha viccesek, néha elgondolkodtatók; görbe tükörként mutatják meg saját gyarlóságunkat. Ráismerhetünk még akár a szánkból elhangzó mondatokra is, amiket odaszúrunk a párunknak egy-egy „haragszomrád” estén. És ez nem baj. Nem baj, ha a hibáink ilyen módon elénk állnak. Csak az a baj, ha nem tanulunk a másokban és saját magunkban felismert hibákból.

Dsida Jenő: Út a Kálváriára
Reményik Sándor: Rianás

Két erdélyi költő, két elgondolkodtató sors. Mindkettőjüket szeretem, és szívesen olvasom verseiket. Egy-egy sor néha útmutatóként szolgál előadásaimon, tanácsadó beszélgetéseimen is.Ami különbözik bennük: az életpálya hossza; Dsida csak 31 évet élt, Reményik húsz évvel többet. Dsida Jenőnek csak egy rövid szerelem, rövid házasság és súlyos betegség jutott, mindössze három kötete jelent meg életében, és kortársai elismerésén túl nagy díjakat nem kapott.
Amannak talán több jutott az életből, de több jutott a mélabúból, depresszióból, magányosságból is, ez csendessé, finommá, töprengővé tette.
Ami pedig közös bennük: Az Istenes versekben is megnyilvánuló mély és tiszta hit; az anyaország számára sokáig tartó erdélyi ismeretlenség, és egy alapvető értékrend és emberszeretet. És az, hogy ismerték egymást, kortársakként találkozhattak.
Műveiken keresztül leülhetünk velük egy közös asztalhoz, és így megadatik számunkra annak a lehetősége, hogy felismerjük magunkban: mi az, ami minket is összeköt velük.

Arató Antal

Arató Antal könyvtáros, a Vörösmarty Mihály Könyvtár nyugalmazott címzetes igazgatója. „A magyar könyvtárügy ikonikus alakja. Sokan tisztelik és szeretik szerénységéért, széleskörű és megalapozott műveltségéért, a szakmánkkal szembeni közismert ügyszeretetéért, felelősségvállalásáért." Számos kitüntetés, elismerés tulajdonosa. Megkapta a Szabó Ervin emlékérmet, a Fehér Rózsa díjat, a Supka Géza emlékérmet, a Bibliotéka emlékérmet, a Pro Cultura Alba Regiae díjat, a Magyar Arany Érdemkeresztet és a Füzéki István emlékérmet.

Márai Sándor: Szindbád hazamegy

Egyik méltatója szerint Márai írta a legzseniálisabb Krúdy regényt. Mintha Szindbád (Krúdy) feltámadt volna, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy ragaszkodjunk múltunk értékeihez. Központi hőse az öregedő, megfáradt Szindbád és Krúdy írásaiban feltűnő egykori ködlovagok. Márai az író élete utolsó napját idézi fel, amelynek történetébe azonban beleszövi egész életét, íróságának történetét, ahogy egyre inkább magára maradt a már számára idegen város nyüzsgő forgatagában.
Márai szinte a teljes Krúdy életmű ismeretében és tanulmányozásával valósítja meg ezt a különös szellemidézést, amelynek egyes jeleneteiben úgy érezzük, hogy találkozunk Krúdy jellegzetes írásaival. Anélkül, hogy felidézném a nap történetét, jellemzésül és kedvcsinálásul is csak egyetlen részletet idézek Szindbád és az egyéb Krúdy hősök étkezéseit felidéző – helyesebben újra teremtő – szövegből. (A témához kapcsolódva ajánlom olvasóim fegyelmébe Krúdy Gyula műveiből válogatott A has ezeregyéjszakája című, a szó szoros értelmében olvasmányként is jóízű kiadványt.)
„… Már csak ott kapni tiszta bort Pesten, ahol a kápolnai csatáról festett olajnyomat függ, s a vendégek asztalai alatt tele van a padló cigarettacsutkákkal. Így dohogott a hajós. A főpincér, az italhordó és a boros olyan boldogan, megkönnyebbülten siettek teljesíteni parancsait, mintha az ebéd végeztével nagy veszedelem vagy tűz veszélye vonult volna el a „London” (az étterem neve) felől. Az italhozó elhozta a bort, Szindbád színig töltötte a kis, talpatlan, vastag és kemény fogású zöld üveg pohárkát, magasba emelte és a világosság felé tartotta. Aztán megízlelte a bort, elgondolkozva forgatta a szájában az első, langyos kortyot, összehúzott szemöldjei alól gondterhesen nézett a mennyezetre, s fejét hátraszegve kortyolni kezdett. Lenyelte bort, s egy pillanatig úgy maradt, csukott szemekkel, mint aki a lélek legmélyebb tárnáiba szállott alá, s nem akar az idő előtt elsietetten nyilatkozni. Még az idegenek is átérezték a teremben a pillanat fontosságát, mikor Szindbád, ebéd és sörital elfogyasztása után leeresztette sokat ízlelt, sokat próbált torkán az első kortyot.
- Iható! - mondta Szinbád óvatosan és felnyitotta szemeit.
E pillanatban a nap is ragyogni kezdett, s meleg fénnyel árasztotta el a „London” füstös termeit… „

Márai Sándor: Füveskönyv

Az utóbbi években megnőtt a különböző Füveskönyvek száma. A példa nyilvánvalóan Márai Sándor műve volt. Ezek azonban jelentősen eltérnek az övétől. A szerkesztők egy-egy író (Ady Endre, Arany János stb.) műveiből különböző témák szerint gyűjtenek össze idézeteket, versrészleteket. (Számomra talán a legkedvesebb közülük a Reisinger János által szerkesztett Csönd és közelség. Pilinszky János füveskönyve.)
Márai füveskönyve különbözik ezektől. A szerző rövidebb-hosszabb eszmefuttatásai, olykor vallomásos ízű meditációi a bennünk meglévő vagy önmagunk számára még meg nem fogalmazott kérdésekre adnak választ. Életismeret, bölcsesség, irónia lengi ezeket a választékos írásokat. Esténként elolvasok (helyesebben újra olvasok) mindig néhányat: ha ismerősek is, mindig a felfedezés örömével lepnek meg. Tanulságul csak egyetlen példát Az olvasásról című részből: „Erővel olvass… Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, és csak a villa hegyével turkál az ételekben…”
Különösen kedves számomra ez a könyv, mert majd 30 éve ezt vittem magammal Erdélybe, a középiskolások számára szervezett olvasótáborba, ahol a kiscsoportos foglalkozásokon egy-egy részt olvastam belőle, hogy ennek révén kezdeményezzem a közös beszélgetéseket. Ám amikor kíváncsiak voltak arra, hogy mi a véleménye Márainak a szerelemről, a családról és minden másról, akkor sokáig kellett keresgélni a könyvben, mert az írások címeiben előforduló fogalmakról nincs a kötet végén a lapszámra utaló tárgymutató. Így aztán közösen elkezdtük készíteni azt, amit itthon befejeztem és a táborról szóló tudósítással együtt az egyik könyvtári szaklapban közreadtam azzal a javaslattal, hogy a könyvtárak - miként én is – ragasszák be a könyv kötéstáblájára a mintegy 250 tárgyszót tartalmazó mutatót. Elősegítve az olvasó tájékozódását, ha kíváncsi vagy éppen idézni szeretné Márait az őt érdeklő témakörben. (Ha olvasóink szeretnék a mutatót beilleszteni saját kötetükbe, a másolatot az olvasóteremben átvehetik.)