Könyvajánló: 2016. december


Pedagógiai Szakkönyvtár
pedagógiai könyvajánlata
szülőknek és pedagógusoknak

Készítette: Erdősi Ilona
tájékoztató könyvtáros
2016.12.19.


 

Carey, Tanith

Szülőszelidítés. Budapest: Park Könyvkiadó, 2016. 236 p.

ISBN 978-963-355-221-6   fűzött

A szerző a legújabb kutatások ismertetésével mutatja be,hogyan hat a már csecsemőkorban elkezdett, majd későbbiekben is folytatódó, az életkornak nem megfelelő fejlesztés és versenyszellem a gyerekekre és a szülőkre.

 A könyv írója maga is édesanya, és az inspirálta a kötet megírására, hogy bár ő mindent megtett gyermeke csecsemőkora óta, hogy fejlessze, a legjobb óvodába, iskolába bejuttassa, ezáltal remélve, ha felnő, jól fizető, magas pozíciójú állást biztosítson majd számára – lánya 8 éves korára egyáltalán nem szereti őt. Amikor a gyereke meglátja, elkedvetlenedik, kerüli a vele való együttlétet. Carey rájött, hogy a gyermekével való kapcsolata szinte teljesmértékben a tanulás, az érdemjegyek, a dolgozatok és a különórák körül forog. Lánya úgy érzi, hogy nem önmagáért, hanem az eredményeiért szereti csak. Ekkor határozta el, hogy megírja ezt a könyvet.

A XX. század végén az előrejutás kulcsa a tanulás lett. Ehhez hozzájárult Glenn Doman fizikoterepauta elmélete, amelyet agysérült gyerekek rehabilitációjának tapasztalatai alapján állított fel: az agyat minél több ingernek kell kitenni hároméves korig. Ezt sok szakember nem fogadta el, de a köztudatban úgy csapódott le, hogy egy átlagos csecsemőt meg kell tanítani olvasni, vagyis a szóképek felismerésére. Maga a szerző is beszerzett Bébi Einstein-videókat, hiszen minden negyedik amerikai család rendelkezett velük. A kiadó cég 5 év alatt nagy bevételre tett szert, de a tudósok megállapították, hogy ezek a videók nem fejlesztik, hanem kifejezetten gátolják a tanulást.

Ma már a játék nem játék többé, hanem tanítóeszköz, pedig a gyerekek a legtöbbet az emberi információkból tanulják, nem a legújabb kütyüktől. Dr. Lise Eliot neurológus állítja, hogy van egy határ, amelynél több ingernek nem szabad kitenni a gyereket.

A mai világban az országok is versenyeznek az első helyekért az oktatás eredményessége tekintetében. Élen jár Japán, Szingapúr, Kína, Tajvan, Dél-Korea. A nyugati világ tanulmányozta ezeket az oktatási rendszereket: ezekben az országokban leghosszabb a tanév, szombaton is van tanítás, sok a lecke, a diákok kétharmada iskola után különórákra jár. Ennek eredménye az, hogy az általános iskolások egyharmada a stressz tüneteit mutatja a versengő szellemű oktatás és a teljesítményelvű szülői magatartás miatt, magas a fiatalok körében az öngyilkosság száma a „vizsgaszégyen” miatt, 90%-uk rövidlátó az állandó megfeszített közelre nézés miatt.

Jó példa is van azonban ezen a téren. A finn gyerekek jól teljesítenek, pedig házi feladat nincs, a tanulókat nem terhelik központi vizsgákkal 16 éves korukig, nincsenek elitnek számító iskolák, mert mindegyik jó, nagyra értékelik a diákok önállóságát és egyéniségét. Talán ezt az oktatási rendszert érdemes inkább követni.

A gyerekek versenye, hogy minden tantárgyból jó legyenek, nagy terhet ró az idegrendszerükre. Régebben elég volt egy-két tantárgyból jónak lenni. Valójában ma is ez lenne a helyes út, és ezen az úton indulhatna el a gyerek a vágyott pálya felé.

A szerző tigris szülőknek nevezi azokat, akik számára a központi nevelési elv a kiváló iskolai teljesítmény elérése minden tantárgyból. Ezek a szülők egymással is versenyben állnak, nem csupán a gyerekeik versengenek.

A szerző ismertet egy tesztet, amely segít eldönteni, hogy tigris szülők vagyunk-e? Leírja ezen szülőtípus jellemtőit és módszereit.

A kötet utolsó harmadában a könyv írója ismerteti, hogyan lehet levetkőzni a „tigriscsíkokat”. Kiemeli, hogy az otthonnak menedéknek kell lenni, és mit kell ennek érdekében tenni.

A tigris szülő elveszti gyermeke szeretetét, de még ennél is nagyobb probléma, hogy a gyerek önmaga legnagyobb ellenségévé válik azáltal, hogy negatív énképet alkot magáról. Már a szülő hajcsárkodása nélkül is túlhajszolja magát, és mire felnő, kiégett felnőtté válik, aki nem tud szeretetet adni és elfogadni, hiszen állandóan versenyben van.

Tanácsokat ad a szerző, hogyan ismerjük fel a gyerekkori stresszt, hogyan kezeljük, ha negatívan tekint önmagára, hogyan beszéljünk vele, mit ne mondjunk, és mit mondjunk másként.

Segítse a szülő abban a gyermekét, hogy megtalálja az önmagában levő szikrát, azt, ami érdekli, amiben tehetséges. Tudatosítsuk, hogy sokféle intelligencia létezik. A versengés helyett azt hangoztassuk, hogy egyetlen ember sincs, aki olyan okos lenne, mint mindenki együtt.

Semmi nem olyan fontos a gyermek számára,mint a mentális jólét.

A szerző már megszabadult tigriskörmeitől és nem az az első kérdése: „Milyen jegyeket hoztatok ma?” Már tudja a biztonságos otthon, a bizalmas szeretetteli szülő-gyermekkapcsolat a legfontosabb gyermekei számára.

A könyv a következő könyvtárakban található meg: Pedagógiai Szakkönyvtár - III. Béla király tér, Központi Könyvtár, Széna téri Tagkönyvtár, Budai úti Tagkönyvtár, Zsolt utcai Tagkönyvtár, Baracska.

 

Notbohm, Ellen – Zysk, Veronica

Ezeregy nagyszerű ötlet autizmussal élő vagy Asperger-szindrómás gyerekek neveléséhez és tanításához. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2016. 346 p.

ISBN 978-963-05-9710-4  fűzött

A könyv pedagógusoknak és az érintett szülőnek nyújt hasznos, praktikus, gyakorlati tanácsokat.

A szerzők hat témában fejtik ki gondolataikat és kapcsolnak hozzájuk fejlesztő gyakorlatokat.

  1. Szenzoros integráció/Összehangolt ingerfeldolgozás
  2. Nyelv és kommunikáció
  3. Viselkedés
  4. Mindennapi élet
  5. Szociális gondolkodás, szociális létezés
  6. Tanítók és tanulók.

A könyvből néhány gondolatot emelek ki a teljesség igénye nélkül.

Az autizmussal és Asperger-szindtómával élő gyerekeknél az egyik legnagyobb nehézséget az ingerek összehangolt feldolgozásának zavara okozza. A túl- vagy alulműködő érzékek újrahangolása az első lépés, hogy képes legyen elfogadni a viselkedési normákat. A sokféle inger félelmet kelt a gyermekben, ezért figyelni kell a szenzoros túlterheltség jeleit, amelyeket a szerzők 12 pontban felsorolnak. Ekkor nem szabad folytatni az adott tevékenységet, pihenésre van szüksége az agynak.

Helyes, ha az érzékek fejlesztése játékos formában történik.

A nagymozgásos tevékenységeknél például fejlesztően hat például húzni/tolni a bevásárlókocsit, porszívót, fűnyírót, lapátolni, kalapálni, söpörni, zsákot vinni.

A finommozgásos tevékenységeknél fejlesztő hatású krétával rajzolni, színezni, gyöngyöket, karikákat, gombokat felfűzni, bábokkal játszani, napraforgóból kiszedni a magokat.

Szájmozgás-fejlesztő tevékenységek a szívás és fújás szívószállal, nádsíp, játékvezetői síp, kürt, furulya fújása.

A lufival való játék azért hasznos, mert könnyebb a labdánál és sok motoros készségfejlesztésére ad alkalmat.

A vizuális fejlesztésére hasznos, ha egy tárgy körvonalait fekete filctollal, öntapadós ragasztóval elhatároljuk a környezetétől, nagyítót, zseblámpát adunk a gyerek kezébe.

A zavaró, erős hangokra a fejhallgató, füldugó lehet megoldás.

A legtöbb autizmussal és Asperger-szindrómával élő gyerek vizuálisan tanul, a nevelés és a szociális interakció azonban, túlnyomórészt verbális kommunikáció révén valósul meg, ami számtalan okot ad a kommunikációs problémákra. Ezért érdemes számukra vizuális napirendet és naptárt készíteni. A szerzők részletesen ismertetik milyen egyéni jellegzetességeket érdemes figyelembe venni ezek készítésekor.

Nagyon hasznosak az autizmussal és Asperger-szindrómával élők gyerekek számára a szövegnélküli könyvek, amely lehet ismeretterjesztő vagy mesekönyv is. Fejleszti a beszédet, a szókincset, a kritikai gondolkodást. Fontos, hogy nézegetés közben a gyerek maga alkossa meg a történetet, értelmezze a látottakat. Az otthoni mesélés a legfontosabb tényező az olvasás megszerettetésében. Sok autizmussal és Asperger-szindrómával élő tanuló tud olvasni, de nem tudja dekódolni, értelmezni a szereplők érzelmeit. Ezért fontos a mesélésnél, hogy tegyünk fel kérdéseket, vajon értik-e a történetet. Érdemes emberekről, gyerekekről valóságos történeteket olvasni, szíves hall saját magáról is. Amennyiben találnak a szülők olyan könyvet, amelyik megtetszik a gyereknek, fokozatosan ki lehet kölcsönözni a könyvtárból a hozzá hasonló könyveket, például egy sorozatot vagy egy író összes művét.

A szociális neveléshez nagy segítséget nyújt Carol Gray szociális történetei, amelyeket megfelelő módon, a szerző útmutatásait követve, a szülő és a pedagógus maga is alkothat. A könyv részletes ismertetése a 2015. novemberi könyvajánlásban olvasható. (Szaffer Éva-Gosztonyi Nóra: „Miért sírnak az emberek olyankor, ha örülnek?” Szociális történetek az autizmussal élő gyermekek számára. Szentendre: Geobook, 2015.)

Az Ezeregy nagyszerű ötlet… című könyvben hasznos megoldásokat olvashatunk a mindennapi életvezetéssel kapcsolatban, például az evésről, az orvosi vizsgálatról, a düh kezeléséről, a barátkozásról, stb.

Nagyon nagy jelentősége van a pedagógus és a szülő közötti viszonynak. egymást segítve érhetik el, ami igazán fontos számukra, hogy az autizmussal és Asperger-szindrómával élő gyermek a kímélések és a fejlesztések együttesével képes legyen az önálló életvezetésre. Konkrét példáival ez a könyv nagy segítséget nyújt.

A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke zárja.

A könyv az alábbi könyvtárakban található meg: Pedagógiai Szakkönyvtár –III. Béla király tér, Központi Könyvtár, Széna téri Tagkönyvtár, Besnyő, Bodajk.

 

Vekerdy Tamás

Kisgyerekek óvodások…Budapest: Centrál Kv., 2016. 213 p. (Nők lapja műhely)

ISBN 978-963-341-181-0 fűzött

A könyv elsősorban az óvodáskorú gyerekeket nevelő szülőknek ad válaszokat, de az óvónők is haszonnal forgathatják a kötetet, mert a szerző kitér a helyes óvónői magatartásra, az ideális óvoda ismérveire is.

Könyv felépítése a következő: a szülő vagy nagyszülő levelet írt a pszichológusnak, amelyet a szerző idézett, majd megadta a választ a felvetett problémára.

Az előszóban „pszichológusi hitvallását” írja le a szerző, amelyek lényeges gondolatokat tartalmaznak. „Az óvoda arra való, hogy az óvodás korú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse.” Az óvoda ne az iskolára készítsen fel. A legfejlesztőbb tevékenység ebben a korban a szabad játék, nem a játékos tanulás. Nagyon fontos még, hogy a gyereknek mindennap meséljenek, mert ezeknek a kicsiknek az anyanyelvi fejlettsége másfél évvel megelőzi azokat a gyerekekét, akiknek ritkán mesélnek. A rajzfilm nem mese, mert nem teszi lehetővé, hogy a gyermek belső fantáziavilága megjelenhessen, hogy saját belső képet készítsen. A játék és a mesehallgatás segítik a félelmek, dühök, vágyak, ismeretek feldolgozását. A sok képernyő előtt üldögélés agresszívvá teszi a gyereket, helyette a szabadban kellene sokat játszani, mozogni. Az óvodás tanulási formája a spontán utánzás, ehhez pedig érzelmi biztonság szükséges.

A pszichológus az első fejezetben az alvással és az evéssel kapcsolatos levelekre reagál. Véleménye szerint egy mese elég elalvás előtt. 19-20 óra között kellene elaludnia a gyerekeknek, mert ez az időpont az, amikor spontán elálmosodnak.A könyv írója felhívja a figyelmet, hogy saját ágyában, ne az anyával vagy a szülőkkel aludjon a gyerek. Több szülő is aggódik amiatt, hogy a csemetéje csak bizonyos ételeket eszik meg. Abban az esetben, ha normális súlyú, jól fejlődik és egészséges, ezzel fölösleges foglalkozni, írja a pszichológus.

A második fejezetben a „pelenkagondokról”, a mutizmusról és a „csúnya” beszédről olvashatunk.

A harmadik fejezet foglalkozik az óvodával. Mikor, melyik óvodába, iskolába menjen a gyerek? Jót tesz-e a kicsinek, ha közönség előtt szerepel? Milyennek kellene lenni egy nyílt napnak az óvodában? Hogyan érdemes viszonyulni az ötévesek erotikus érdeklődéséhez? Ezekre a kérdésekre válaszol a pszichológus.

A negyedik fejezetben a családi kapcsolatok örömeiről és terheiről kapunk információkat. A szerző több, a testvérféltékenységgel kapcsolatos levélre válaszol. Ezeken kívül az alábbi témákkal foglalkozik: Mit kell tenni a gyerek érdekében, ha az apa távol van, ha elválnak a szülők, ha új kapcsolatot kezd az egyik szülő, ha meghal valaki a családból, ha az anya kórházba kerül egy rövid időre.

Az ötödik fejezet a nagyszülőkről szól. Szülők és nagyszülők is írtak leveleket azért, vajon milyen az ideális kapcsolat unokák és nagyszülők között?

A szerző a tanácsokat lényegre törően, olvasmányos stílusban írja le, ezért is népszerűek a könyvei.

A könyv az alábbi könyvtárakban találhatók meg: Pedagógiai Szakkönyvtár - III. Béla király tér, Központi Könyvtár, Széna téri Tagkönyvtár, Gánt

 

Az én könyvtáram


A "Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek" című program országos hatókörű könyvtári projektje

Várjuk javaslataikat decemberi kosarunkba.

Online elérhető adatbázis és e-könyvek

Filmes-téka

Olvasásmánia

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Könyvtármozi szakmai napok Székesfehérváron

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Különleges kisgrafikák a könyvtárban

forrás: Fehérvár Médiacentrum


További videók

Könyvajánló

EFOP-3.7.3-16-2017-00106