Könyvajánló: 2014. március

 

Pedagógiai Szakkönyvtár pedagógiai könyvajánlata
szülőknek és pedagógusoknak

Készítette: Erdősi Ilona
tájékoztató könyvtáros

 

Szülők iskolája / szerk. Árvay N. Tivadar. – Budapest : Saxum, 2013. 204 p. ; 20 cm
ISBN 978-963-248-214-9 fűzött : 1800,- Ft

A könyv a Waldorf Pedagógiai Intézet előadás-sorozatának tanulmányait tartalmazza, amelyeket neves szakemberek tartottak abból a célból, hogy, a szülők jobban, okosabban tudják nevelni gyermekeiket. Bácskai Júlia pszichológus a Gyereknevelés és szexualitás című cikkében saját gyermekének felvilágosítását írja le, amelynek alapja a gyerek kérdései és hogy mit gondol a témáról. Ezáltal a szülő megtudhatja, mennyit tud már a gyerek és kijavíthatja a rossz értesüléseket. Futó Judit pszichológus az agresszió témájával foglalkozik a bölcsődés és óvodás korúak esetében. Az agresszió nem pusztán tanult viselkedés, már a kezdetektől jelen van. A dackorszakban saját önálló személyiségét akarja így kifejezni. A pszichológus szerint várjuk meg, amíg a hiszti lecseng, ha a gyermek megnyugodott, ölelgessük meg, mondjuk el mit érzett, miért lett dühös. A fiúk agressziója inkább fizikai, a lányoké verbális. Az agresszív óvodás nem tud beilleszkedni a környezetébe, a véletlen bántásokat szándékosnak tekinti, mert nem képes a másik viselkedését értelmezni és hiányában van az empátiának is. Körülbelül 4 éves korára válik képessé, hogy megértse, hogy a másik nem tud valamit, amit ő tud, és ez okozza a problémát. Beszélni kell a gyerekkel saját maga és mások érzéseiről, viselkedéséről, szándékairól. Fontos az érzelmi tudatosság kifejlesztése. Az alacsony önértékelés is agresszióhoz vezet, ezért dicsérjük a konkrétan egy-egy feladat jó elvégzéséért. Az empátia 2-3 éves korban jelenik meg, melyet szerepjátékokkal fejleszthetünk. A tolerancia hiányát az ismeretlenség, a tudatlanság generálja, ezért ilyen esetben a megismerés által tudjuk csökkenteni a negatív reakciókat. Fontos, hogy a gyerek találkozzon más vallásokkal, kultúrákkal, más bőrszínű emberekkel, fogyatékosokkal. Ilyenkor azt hangsúlyozzuk, mi a közös bennünk. Gyarmathy Éva pszichológus a tanulási és viselkedési zavarokról ír. A tanulmányt azzal kezdi, hogy zsonglőrködni mindenki megtanulhat – három labdát dobálni a levegőben – csak hit és gyakorlás kérdése. Ezért tanítják meg minden Waldorf-iskolában a zsonglőrködést. A mai információs társadalomban  megnyomunk egy gombot a számítógépen és rengeteg információhoz jutunk, ami nincs meg az agyunkban. A gyerek főleg zenei és képi ingereket keres a számítógépen. Az írás egyre inkább kikopik a napjainkból, levelet is ritkán írnak már. A gyerekek csak az iskolában írnak és teljesen fölöslegesnek érzik. Amerikában már nem is tanítanak folyóírást, csak nyomtatott betűket gyakorolnak. A folyóírás azt jelenti, hogy előre kell gondolkodni, szemben a nyomtatott írással, ahol még egységek vannak. Az íráskészség nem válik automatikussá, ezért nem tudnak később jegyzetelni a diákok. 8 éves korukig a gyerekek csak a memóriájukkal dolgoznak és hatalmas az agykapacitásuk, szivacsként szívják fel az információkat. Szókratész mondta, hogy csak azzal tudunk dolgozni, gondolkodni, műveleteket végezni, ami a fejünkben van. A könyvben leírtakat nehéz feldolgozni, az olvasás veleje a képzeletalkotás. Ezt vezeti be a felolvasás, amely a képzeletalkotás mellett az elemző gondolkodást is segíti. Ma, ha új információra van szüksége egy gyereknek, nem a könyvtárat keresi fel, hanem letölt egy DVD-t és abból szerzi az ismereteket. A mai gyerekek fejében általában káosz van, hiányzik a rendszer. A hiperaktív gyerekeknél sokszor kevés és nem elég erős az inger, ezért izeg-mozog annyit. A mai kor kérdése az, hogy azokat a képességeket, amelyeket írás, olvasás tanulásával elsajátítottunk más módon meg tudja-e szerezni a következő nemzedék: a kontrollfunkciókat és az elemző gondolkodást. Itt jön be Rudolf Steiner tanítása, aki szerint az elemző gondolkodást fejleszti a mozgás, a művészetek és stratégiai játékok. Mindent, amit az ujjainkkal csinálunk a gondolkodást fejlesztik. Az úrilányok régen nem azért hímeztek, mert nem tudták volna megvásárolni a terítőket. Mások kukoricát morzsoltak, zenéltek /furulyázás, zongorázás nagyon jó erre a célra is/, tíz ujjas gépírást tanultak. A gyerek órákig ül a tévé, a számítógép előtt, nemcsak elhízik, de az egyensúlyrendszere sem fejlődik megfelelően. Ezért kellene járni, bukfencezni, hintázni. A digitális kor egyre inkább a jobb agyféltekére épít, míg az írásbeliség a bal agyféltekét erősítette. Az iskolában a bal agyféltekéhez kötődnek a legfontosabb dolgok. A diszlexiás gyerekeknél a két agyféltekék közötti átjárás nem működik jól, mert ők inkább jobb agyféltekések és a bal agyfélteke „bekapcsolásához” nem kapnak megfelelő segítséget. A Waldorf-iskolákban e hidakat a következőképpen alakítják ki: beszélgetés, felolvasás, sport/tenisz, zsonglőrködés, síelés, mászás, úszás/, művészetek/zene, éneklés, vers/, stratégiai játékok/malom, sakk, dáma/. Ezektől a gyerekektől egyetlen dolgot várnak el, a tevékenységet, a teljesítményt nem. Rávezetik a siker örömére, és a gyakorlás során nem marad el a teljesítmény sem. Herczog Mária szociológus arra keresi a választ, miként lehet segíteni a jövőbeni vagy a gyakorló szülőket, családtagokat, hogy gyermekeikkel együtt jól érezzék magukat ebben a kapcsolatban. A legdinamikusabb változások a 20. században mentek végbe, a család gazdasági közösségből elsősorban fogyasztási és szeretetközösséggé vált. A gyermek szerepe felértékelődött. Komoly szerepet kap a felkészülés a szülői feladatra, amelynek leghatásosabb módja a saját élményen alapuló, eseteket feldolgozó közös munka csapatvezető szakember segítségével. Az ENSZ gyermekjogi egyezménye kiemeli a szülők felelősségét a gyermek gondozásában, nevelésében, de azt is, hogy az államnak segíteni kell a szülőket  e tevékenységük ellátásában. Ezután tanulmányában ismerteti a szülőségre való felkészítés irányelveit, majd nemzetközi példákat is felsorol. Karkus Ottó a Waldorf-iskola osztálytanítója a mozgás fontosságát hangsúlyozza. A saját-mozgásérzék és az egyensúlyérzék kialakulásának a gyermek életnek első hét évében kell, hogy kialakuljon, ezért fontos, hogy szabadon mozogjanak, ekkor tanulnak közösen játszani, szabályokat megismerni. Fontos kiépíteni egy gazdag mozgásintelligencia alapjait. Majd erre építeni kamaszkorban valamilyen sport rendszeres gyakorlását, amelynek célja nem a versenysport űzése, hanem az egész ember testi-lelki  épülése. Kökéndy Ákos a Waldorf-iskola biológia és kémia szakos tanára szerint a reál tantárgyakat úgy tudjuk a gyerek számára érthetővé tenni, ha szemléltetünk és kísérletezünk. Ezáltal az érzékszervekre hatunk, melyek segítenek beilleszteni az eddigi ismeretekbe az újabb információt, majd ismételni kell, minél többször, annál inkább megmarad az új ismeret az emlékezetben. Nagy szükség van az alvásra is, mert ilyenkor dolgozik az agy, rendszerezi a napi benyomásokat. A kevés alvás nagyon egészségtelen. Példaként a tanulmány végén egy vöröskáposztával mutat be kísérletet, amely biztos jobban megmarad a gyerekek emlékezetében, mint egy hosszú elméleti előadás az indikátorokról. Mesterházi Zsuzsa gyógypedagógus a gyerekek testi és lelki egészségéről tartott előadásában kiemeli, hogyan előzzük meg a betegségek kialakulását, amelyben nagy szerepe van a környezetnek. Az otthonról hozott bizalom, a megfelelő érzelmi nevelés, a másokat is figyelembe vevő önkorlátozás, a ritmusos életmód, a megfelelő alvás, a jó szülői minták, és a helyes kommunikáció mind a testi és lelki egészség megtartását szolgálja. Vekerdy Tamás pszichológusnak két előadása is olvasható a kötetben. Az egyik a kamaszkorról szól, amelyben a legfontosabb problémákat vázolja és leírja hogyan viselkedjenek a szülők addig amíg „majd visszatérnek ők egyszer mihozzánk”. A másik cikkében az érzelmi intelligenciáról olvashatunk. Az érzelmi intelligencia kialakulásához szükséges a gyermek számára egy fix kötődés, elsősorban az anyához, a játék során közvetített érzelmi kommunikáció, a környezet biztonsága, megfelelő szokásrend. Az életben való sikerességhez az érzelmi intelligencia fontosabb, mint az értelmi.  Az értelmi intelligenciát behatárolja a genetika, de az érzelmi intelligencia fejleszthető még felnőtteknél is. Az utolsó két tanulmány konkrétan a Waldorf-iskolák problémáival foglalkozik. A tapasztalat az, hogy az életbe való beválási képességek közül ezek a tanulók messze túlszárnyalják az állami oktatásban részesült diáktársaikat kreativitás, szociális érzékenység és érzelmi intelligencia terén. 

A könyv megtalálható a Budai úti Tagkönyvtárban, a III. Béla király téri Tagkönyvtárban, a Központi Könyvtárban, a Zentai úti Tagkönyvtárban.

 

Vallieres, Suzanne
Pszichotrükkök kamaszokhoz.  Budapest : Libri Kiadó, 2013. 265 p. ; 20 cm. (Modern szülők)
ISBN 978-963-310-203-9   fűzött : 2500,- Ft 

A kanadai pszichológusnő ebben a könyvében a kamaszok neveléséhez ad praktikus tanácsokat. A serdülőkorban bekövetkező testi, szellemi, érzelmi, szociális változások nagysága csak az első életévhez mérhető. A szerzőnek ez a könyve is hasonló felépítésű, mint a különböző életkorokat bemutató sorozatai. Az egyes fejezetek elején olyan kérdéseket tesz fel az író, amelyeket a szülők szoktak feltenni, ha problémájuk van gyermekükkel. Ezután részletes válaszokat olvashatunk, végül a leglényegesebb gondolatokat ismét leírja, a feltett kérdésre egy-egy mondattal válaszolva. Néhány érdekesebb téma a könyvből: A külön szoba problémája. A pszichológusnő szerint saját felségterület a kamasz számára a külön szoba, ezért, mielőtt bemegy a szülő kopogjon, ha keres valamit szóljon előre. Ne kritizálja a szoba díszítését, ha rendetlennek találja ne takarítson, hanem ajánlja fel, hogy segít rendet rakni, de a koszt ne tűrje el. A szerző szerint a gyerek szobájában ne legyen se tévé, se számítógép, mert így még inkább elkülönül a családtól és a késői szórakozás az alvás, a tanulás rovására megy. A serdülőkori szemtelenségről, a tekintély megkérdőjelezéséről, és a szabályok áthágásáról a szakember véleménye a következő: A kamaszok azért szemtelenek, feleselnek, kritizálnak, mert így akarják a szülők tudomására hozni, hogy ők lassan velük egyenrangú, önálló felnőtt emberekké válnak. A serdülők elsősorban függetlenek és önállóak szeretnének lenni. Azért fogadják el a szabályokat nehezen, mert szabadságuk korlátozásának tekintik. Meg akarják tapasztalni meddig mehetnek el, a szülők tudomására akarják hozni, hogy már nem gyerekek. Szükséges, hogy meg tudják határozni magukat, hogy önmaguk lehessenek, hogy leválhassanak a szüleikről és a felnőttekről. Bizonyos keretekre és korlátokra azonban szükségük van a fejlődésükhöz. A korlátlan szabadság ártalmas, viselkedési problémákhoz vezethet, ugyanis a kamaszok még nem képesek mindenben felelősen élni a szabadsággal. Hagyjuk őket önállósodni, de csak fokozatosan – ajánlja a szerző. Fontos, hogy a szabályok világosak, érthetőek és megindokoltak legyenek, ezért fegyelmezni kell, amelynek az a célja, hogy a serdülő elsajátítsa az alapvető veselkedési szabályokat, normákat, értékeket. A kamaszok kedélyállapota változó, amelynek hormonális okai vannak. Figyelni kell a szülőnek, hogy a rosszkedv és a depresszió közötti különbséget észrevegye. A szerző felsorolja a depresszió tüneteit, és azt is mi vezethet a kialakulásához. Külön fejezet szól a barátságról. A kamasz a barátok segítségével talál rá saját stílusára. A barátokhoz mérik magukat és tőlük tanulnak legtöbbet ebben a korban. A baráti csoportban jön rá, hogy nem önmagáért szeretik, hanem viselkedésétől függ, hogy elfogadják a többiek. A pszichológusnő azt tanácsolja, hogy fölösleges olyan dolgokon veszekedni a gyerekkel, hogy miként öltözik és milyen zenét szeret a baráti társaság, mert ez úgyis gyorsan változik. Sok szülőt foglalkoztat, hogy miért ebben a korban kezd el cigarettázni, alkoholt inni, kábítószerezni a gyereke. A serdülők azért próbálják ki ezeket a szereket, mert tapasztalatokat szeretnének gyűjteni és ehhez erős ingerekre van szükségük. Például ezért szeretik ebben a korban nézni a horrorfilmeket. A cigarettát a gyerekek a felnőttség jelképének tekintik, ezért szoknak rá kamaszkorban legtöbben. Az alkohollal kapcsolatban a szakember véleménye, hogy először otthon fogyasszon a kamasz alkoholos italt, mert így biztonságban tudja meghatározni, hogy mennyi az az adag, ami nem árt neki. Ennek a fejezetnek a végén a kábítószer fajtáit sorolja fel, majd kiemeli a kábítószer megkóstolása és a kábítószer függősége közötti különbséget. A következő fejezetben arra keresi a választ, miért nem akarnak tanulni általában a kamaszok. Ilyenkor érdemes felkeresni a pályaválasztási intézetet. A serdülőkor a szexualitás terén is a tapasztalatszerzés ideje. Nyíltan beszélni kell a kamasszal az első szeretkezésről, a fogamzásgátlásról, a pornóról. Helyes, ha erről a témáról könyvet is adunk a kezébe. A szerző kitér a táplálkozási zavarokra, felsorolja a bulimia és az anorexia tüneteit, hogy a szülő időben felismerhesse a problémát. Az utolsó fejezetben a szülők válásáról és az új család létrehozásáról ír a pszichológusnő, melyben praktikus tanácsokat ad, hogyan lehet legkevesebb fájdalmat okozni a gyermeknek. A kötet végén a felhasznált irodalmat, a témához kapcsolódó néhány magyar nyelvű könyvcímet olvashatjuk, valamint megtudhatjuk, hogy a Pszichotrükkök 9-12 éves korig című könyvből, mely fejezetek érvényesek a kamaszokra is.

A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban, a Központi Könyvtárban, Széna téri Tagkönyvtárban, Zsolt utcai Tagkönyvtárban, VMK/KSZR/Cece, VMK/KSZR/Daruszentmiklós

 

Klein Sándor
Tanulni jó: egy pszichológus a pedagógiáról. Budapest : Edge, 2012. 615 p. ; 24 cm (Az írás megmarad)
ISBN 978-963-9760-21-9  fűzött : 3800,- Ft 

A kötetben a szerző írásait, a vele készített interjúkat, valamint munkatársai cikkeit olvashatjuk. Klein Sándor matematika és pszichológia szakon végzett. Az első rész írásai a rendszerváltás előtt születtek, de  jelentős részük most is aktuális. Ebből a részből megtudhatjuk,  hogy a szerző Carl Rogers pszichológus személyiségközpontú nevelésének a híve. A szerző összehasonlítja a hagyományos iskola jellegzetességeit a tanulóközpontú iskolával. A hagyományos iskolában  a tanár a tudás és a hatalom birtokosa, az oktatás központi eleme a magyarázat és a felmérések, a bizalom minimális a pedagógus és a diák között, az iskola az ismeretek megszerzésén túl csak az értelmi intelligencia fejlesztésével foglalkozik. A tanulóközpontú iskolában az egész személyiség fejlődésének központi szerepe van. A pedagógus viselkedése kongruens, feltétel nélkül elfogadja a gyereket olyannak, amilyen, empatikusan megérti a tanulót, képes az ő szemével is figyelni a tanítás-tanulás folyamatát, jobban épít a szülőkkel való kapcsolatra. A diákok szívesebben tanulnak és jobban viselkednek, ha érzik, hogy megértés, törődés, őszinteség veszi körül őket. Javul az önértékelésük, ezért kreatívabbak és jobban teljesítenek. Hatásvizsgálatot készítettek Winkler Márta tanulóközpontú osztályában és egy hagyományos módszerrel tanító kontroll osztályban. A kísérleti osztályra jellemző volt a személyiségközpontúság: eltért az átlagtól a pedagógus személyisége, a tananyag másképpen történő tanítása, a tanítási-tanulási módszerekben központi helyet kapott a csoportos és az egyéni foglalkozás. A kísérletben az intelligenciát, a tanulóképességet, a kreativitást, a gondolkodás merevségét, a szorongást, az alkotásvágyat, a problémaorientációt és a motivációt vizsgálták. Az eltérő pedagógiai környezet szignifikásan eltérő eredményt mutatott a két osztályban, valamennyi esetben a kísérleti osztály javára. A gyerekek elmondták, hogy milyen iskolát szeretnének: ahol bíznak bennük, egy család részének érezhetik magukat, a tanárok segítőkészek, szervezettség és szabadság egyaránt jelen van, törődnek velük, sikeresek lehetnek, van választási lehetőségük. A könyv második részének cikkei az elmúlt két évtizedben íródtak, amelyekben szintén  az alternatív iskolák, a kooperatív tanulás mellett foglal állást a szerző. Olvashatunk a tehetséggondozásról, milyen legyen a pedagógus személyisége, több cikk foglalkozik a pedagógusképzéssel. A harmadik rész elsősorban a matematikát tanítóknak ajánlható. Többek között a komplex matematikatanítás hatásvizsgálatáról olvashatunk. Kiemeli Dienes professzor játékait, amelyek szemléletessé teszik, ezáltal könnyebben megérthetővé válik a matematika.  A negyedik részben a szerző pécsi kollégáinak cikkeiből válogat. Olvashatunk az esélyegyenlőségről, az alternatív pedagógiákról, Maria Boschetti Alberti módszeréről, amely Montessori pedagógiájára alapozta tanítását és a bolognai folyamatról. Az ötödik fejezet a jegyzetekkel, az írások forrásaival és a képek jegyzékével zárul.

A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban és a Központi Könyvtárban.

 

Demeter Lázár Katalin - Szűcs Imre
Nyelv és kommunikáció 6-9 éves gyerekek és szüleik számára. Budapest : Aranyelme Tehetséggondozó Egyesület, 2013. 40 p.  ; 24 cm (Aranyelme Tehetséggondozó Füzetek 1.)
ISBN 978-963-338-113-7  fűzött : 1200,- Ft 

A kiadvány szerzői az Aranyelme Egyesület tagjai. Az egyesület tehetséggondozással foglalkozik az óvodáskortól a serdülőkorig. Feladatuk a képességek speciális eszközökkel történő felmérése (tehetség-azonosítás), a szülők számára tanácsadás, a gyerekek részére komplex tehetséggondozó foglalkozások szervezése. Demeter Lázár Katalin fejlesztő-, tehetségfejlesztő és drámapedagógus. Gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak tart játékos, interaktív, kreativitást, kommunikációs készségeket fejlesztő foglalkozásokat. Szűcs Imre pszichológus az Aranyelme Egyesület alapító tagja, elnöke és vezető pszichológusa, a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorlóiskola iskolapszichológusa, az ELTE  PPK posztgraduális pedagógusképzésének oktatója. Tehetség-azonosítás, pszichológiai tanácsadás mellett kreativitást fejlesztő foglalkozásokat, tréningeket tart gyerekeknek és pedagógusoknak. Ezt a kiadványt elsősorban szülőknek szánták a szerzők, de pedagógusok számára is rendkívül hasznos, hiszen ezeket a nyelvi és kommunikációs játékokat gyakorolva nagyobb kedvvel tanulnak meg dolgokat a tanulók és az egyes játékok bizonyos részterületeket fejlesztenek. A játékos forma örömforrást és sikerélményt nyújt a kicsiknek, így képességeik is jobban fejlődnek. A játékok ismertetésének felépítése a következő: A játékok nevét és leírását kiegészítik a gyerekeknek szánt instrukcióval. A feladatok az egyszerűbbtől haladnak a nehezebb felé. A kisebbeknek való játékok elsősorban a nagycsoportos óvodásoknak készültek, a nagyobbacskáknak szólók a kisiskolásoknak ajánlhatók. A legügyesebbeknek összeállított feladatokat a tehetségesebb gyerekek tudják megoldani. Variációk címszó alatt azt kell érteni, ha egy játék többféleképpen is játszható. Végül az értékelésben a szerzők leírják a teljesítmény alapján, hogy a gyermek mely részterületen jobb az átlagosnál. Természetesen ezeket a feladatokat gyakorolva a fejlesztés is megtörténik. A nyelvi kommunikáción belül a következő részterületeket fejleszthetjük ezekkel a játékokkal: beszédalkotás, beszédértés, nyelvi logika, verbális emlékezet, figyelem, szókincs, kreativitás, szövegértés. Ezen kívül fejlődik a fantázia, a logikai készség, oksági összefüggések felismerése, gondolkodás. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy ezek a feladatok játékok, nem sztenderd mérőeszközök, ezért csak jelzésértékűek lehetnek. A kiadványt szülőknek, pedagógusoknak ajánljuk.              

A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban, a Központi Könyvtárban, a Mészöly Géza utcai Tagkönyvtárban, a Sziget utcai Tagkönyvtárban, a Zsolt utcai Tagkönyvtárban.

Az én könyvtáram


A "Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek" című program országos hatókörű könyvtári projektje

Várjuk javaslataikat decemberi kosarunkba.

Online elérhető adatbázis és e-könyvek

Filmes-téka

Olvasásmánia

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Könyvtármozi szakmai napok Székesfehérváron

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Különleges kisgrafikák a könyvtárban

forrás: Fehérvár Médiacentrum


További videók

Könyvajánló

EFOP-3.7.3-16-2017-00106