Hírek, események

Eredményhirdetés

92 darab pályázat érkezett az egész országból és a határon túlról is, melyek közül a zsűri a következő pályázókat díjazta:

  1. Laki Éva (Budapest): Ajándék
  2. Bialkó László Gergő (Székesfehérvár): A Karácsony Szelleme
  3. László Erzsébet (Tordas): Vészhelyzet karácsonykor

Laki Éva: Ajándék

A bejárat előtt két kapucnis alak vitatkozott az éjszakai lámpák fényében, én a hótól elvakítva csak annyit láttam, hogy egyikük világos, a másik pedig sötét kabátot visel, bár a figyelmemet sokkal inkább az kötötte le, hogy az összehúzódások közötti perceket számoljam.

– Nézzük a ma születetteket! Mi a helyzet Sir Isaac Newtonnal? – kérdezte az egyik, miközben egy lépést hátrált, utat adva nekem a szülészet felé. – Hiába adtam neki zsenialitást, neked muszáj volt becsvággyal meg fanatizmussal elrontanod!

– Ugyan, eltökéltség volt az meg kitartás, amit kapott! Mire ment volna a nagy eszével, ha nincs benne elszántság? Sosem alkotta volna meg a törvényeit!

– Rendben – hallottam a hátam mögött a vitapartnereket –, ott volt a vöröskeresztes Carla Barton, akinek nemcsak jó szívet, hanem kitartást is adtam…

– Tény, Carlát nem lehetett elrontani, cserébe, finoman fogalmazva is, előnytelen külsőt kapott szegény. Viszont a te kezedet „dicséri” Anvar Szadat is!

Mindjárt jön egy új fájás, éreztem. Egyre sűrűbb, élesebb fájások indultak el belőlem, a folyósó  pedig minden megtett lépéssel hosszabbnak és hosszabbnak tűnt, ahogy a tudatomba beszivárgó vita is kezdett abszurddá válni.

– Politikus! Tényleg egy lázadó katona-politikus a legjobb érved arra, hogy ne félkész csomagokat ajándékozzunk az új életeknek? Miért akarsz újra és újra minden gyereket patikamérlegre tenni? Mindenkinek megvan az egyedi vonása, te például rettenetesen makacs vagy, a többi csak csomag. Jó és rossz, egyensúlyban.

A két hang mintha a vállam fölött vitatkozott volna, de amikor hátrafordultam, még mindig ott láttam az alakokat a kapuban, a kavargó hóesés elől félig behúzódva, messziről figyelve toporgó lépteimet.

– Jó, legyen Humphrey Bogart! Zseniális színész és nikotinista. Ha csak egy kicsivel több belátást adhattam volna neki…

– Ne gyere nekem egy színésszel! Művészember, nem ismer középutat, bármit adtál volna neki, csak elvettél volna belőle.

A szülőszoba halvány fényben derengett, nem láttam bent senkit, de a belőlem elindult élet nem törődött a téllel, a hóval, a kihalt kórtermekkel, jönni akart. Rátenyereltem a konzolra, hallottam, ahogy bent az üres termeken végigfut a figyelmeztető hang – valaki bebocsátást kér. Álmos tekintetű nővér nyitott ajtót, lesegítette rólam az alsóneműt, és orvost hívott.

Doktor úr, nincs időnk, már látszik a gyerek feje!

Hangja élesen, valóságosan hangzott, kimosta belőlem a két kabátos duruzsolását.

Jó estét kívánok! – köszönt rám egy simogató bariton. – Doktor Lukács Máté vagyok, én fogok önnek segíteni.

Jó estét, Seres Márta – préseltem ki magamból a nevemet, s éreztem, ahogy a fájdalom egy másik érzetbe fordul, tudattalanul is tudtam, hamarosan a kezembe foghatom a testemben óvott életet.

– Mégis, miért kellene mindenkinek egyesével kimérni a jó és rossz oldalát? Bármit is adsz nekik, néhány év múlva egyengyerekké válnak, eltűnik belőlük mindaz, amit teremteni akartunk.

Valahonnan a fejem mögül hallottam megint a hangokat, két tolófájás között hátranézve elmosódva láttam, hogy a két alak ott áll a szülőágy mögött, mint két gyönyörű angyal, hatalmas szárnyakkal.

Delirál! A vérnyomása az egekben, el fogjuk veszíteni, gyorsan adjon be neki egy vérnyomáscsökkentőt! – Lukács doktor hangja mintha ködön át szólt volna, tudtam, de nem érdekelt, hogy rólam beszélt. Az angyalokat akartam hallani.

 

– Itt van Ő – szólalt meg az egyik, s a szemembe nézett, de a gyerekemre gondolt. – Neki adom a szerethetőséget, kedvelni fogják, nem fog bántani senkit, mindig lesz egy jó szava mindenkihez.

– Én azt adom neki, hogy tudjon szeretni.

– Legyen ereje megbirkózni majd a nehézséggel, részese lesz gondnak-bajnak.

– Tőlem pedig humorérzéket kap, szüksége lesz rá ezen a világon.

 

Anyuka, anyuka – szólongatott a nővér –, gyönyörű, egészséges kisfia született, igazi ajándék karácsonyra.

Majd a számítógéphez fordult és beírta a születés idejét: december 25. 1 óra 12 perc.

Vissza a lap tetejére


Bialkó László Gergő: A Karácsony Szelleme (563 évvel a Megtisztulás után)

Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy az inkvizíció ismét lecsapott, és segítségre van szükségem. Nem tudom, mi vár rám, de bármi is legyen, az embereknek joguk van megismerni az igazságot, melyet immár 563 esztendeje titkolnak előttük. Lesznek, akik nem hisznek majd nekem, s továbbra is a Tizenhármakat imádják, de biztos vagyok benne, hogy sokan vannak olyanok, akikben él már a gyanú: a Megtisztulás előtti kultúra valójában egy virágzó társadalom képét mutatja, melynek összetartó ereje a szeretet és az együttérzés volt.

Legutóbbi küldetésünk során találtunk pár tiltott ereklyét, köztük jó néhány könyvet is. Mint bizonyára tudod, a könyvek nem egyszerű kincsek, hanem minden szakrális jelenség megtestesülései. Sajnos 563 évvel ezelőtt, a Megtisztulásnak hazudott világégés során, mint annyi minden, a könyvek nagy része is megsemmisült, ami pedig maradt, az szinte használhatatlan. (Pedig ha csak mint tárgyként tekintünk rájuk, már akkor is sokkal praktikusabbak a mi tekercseinknél…)

Bár a most talált ereklyék sincsenek jó állapotban, akadnak azért olyan részek, melyeket érdemes tanulmányozni. Egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan miről szólnak, több szerzetesünk is dolgozik a fordításon, de nem egyszerű: a nyelv, amin írták, nagyon hasonló a mienkhez, mégis érthetetlen. Annyi azonban bizonyos, hogy az idők kezdete előttről üzennek az Ősök, akik – eddigi leleteink szerint – minden évben ilyenkor mágikus kapukat nyitottak az Égi Országokba, hogy megidézzék a Karácsony Szellemét. Nem tudjuk, hogy ez az entitás hogy nézhetett ki, de az biztos, hogy nagyobb hatalma volt még a Tizenhármaknál is. Az emberek világító fákat állítottak tiszteletére, gyümölcsöt és csemegét áldoztak neki, valamint ellátták olyan tárgyakkal, melyeket kifejezetten erre az alkalomra tartogattak. A családok egybegyűltek, közösen énekeltek és nagy lakomát csaptak. Ilyet pedig az átkozottak nem csinálnak.

Mert bármennyire is szeretnék elhitetni a Tizenhármak, az Ősök nem voltak átkozottak. Virágzó kultúrában éltek, s bár valószínűleg tényleg a Fém Kora volt az övék, nem a gépek uralták őket, hanem ők a gépeket. Igaz, nagyon sok dolog nem tiszta még velük kapcsolatban: nem tudjuk például, hogy az Égi Országoknak mi köze van ahhoz a kiválasztott kisgyermekhez, akikről a történeteket szólnak. Az is feltételezhető, hogy fordítói szerzeteseink is tévednek, hiszen a legendákban az szerepel, hogy ez a gyermek szűztől született, ami pedig nyilvánvalóan lehetetlen.

Amit viszont biztosan tudunk, hogy akkoriban a szarvasok még repültek, az elsőszámú mágusra pedig úgy hivatkoztak: Mikulás. Nem is találhattak volna nagyobb varázslót nála, már megjelenése is tekintélyt parancsoló volt: vérvörös ruhában fogta igára repülő szarvasait, hosszú sapkája és ősz szakálla láttán mentem álomba menekültek az egyszerű népek. A krónikák szerint nem volt ildomos felbosszantani, ha ugyanis nem a kedve szerint jártak el, virgácsnak nevezett átokfát hagyott a cipőkben, melyekkel jelezte: sanyarú év vár a viselőjére.

A feltárt leletek tehát arra engednek következtetni, hogy a Fém Kora korántsem csak a gépek uralmáról szólt, a mágia legalább annyira jelen volt az Ősök életében, mint amennyire jelen van a miénkben. Ha azonban kiderülne az igazság, ha mindenki megtudná, hogy az Ősöknek is volt lelkük, s nem csak az átkozott gépek megalkotói voltak, de szárnyas, égi embereket is megidéztek, az a Tizenhármak uralmának végét jelentené.

Mivel a megtisztulás előtti kor kutatása tilos, így én is veszélyben vagyok. Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg az inkvizíció már elkapott. De az igazságot már nem titkolhatják sokáig. Egyre többen vagyunk, mi, könyvtárosok, akik arra tettük fel az életünket, hogy mindent megőrzünk, amit a Megtisztulás előttről találunk. Tudjuk, hogy a Tizenhármak uralma hamis, s közel járunk hozzá, hogy újra megidézzük a Karácsony Szellemét…

Vissza a lap tetejére


László Erzsébet: Vészhelyzet karácsonykor

Egy nő támolygott be az Egyesített Kórház főkapuján. A nőgyógyászati ügyelet felé botladozott, sötét volt, az épület kihalt. Karácsony előestéje volt, csendes minden.

A folyosót egy kapu választotta ketté, azon áthaladva előzetes diagnózist kapott minden páciens. Meghatározta a baj súlyosságát, szükséges-e emberi diagnózis, vagy megfelel-e az automata diagnosztikus eljárás is.

A nő hangosan nyögdécselve botladozott a kapu felé. A hasát fogta, arca időnként eltorzult. Ahogy a kapun átlépett, életbe lépett a vészjelzés, és a falon eddig töltőn pihenő ápolórobotok egy pillanat alatt a nő köré gurultak egy hordággyal, azonnal lezárult a folyosó két vége, majd az ablakok is, és életbe lépett a vészhelyzeti protokoll.

A rendszer ugyanis nem látott még ilyet. Úgy érzékelte, hogy a nőnek minden szervéből kettő van, de a szívek nem egyszerre dobognak, és a gyorsabban verő, kisebb szív a nő altestén belül helyezkedik el.

Az egyik ápolórobot arca helyén levő képernyőn egyszer csak megjelent az ügyeletes orvos képe.

- Kérem, segítsenek! – suttogta a nő kétségbeesetten. – Gyermeket fogok szülni!

De nem kapott azonnal ellátást. Az ügyeletes orvos szemmel láthatóan lebénult a döbbenettől. Mikor magához tért, kért még egy gyors szkennelést az ápolórobotoktól, majd élő képet, és azon keresztül szemügyre vette a nő feldagadt testét. Rögtön riasztotta a főorvost és a kórházigazgatót, majd gondos mérlegelés után a nőt egy karanténszobába irányította.

Fél órán belül azért felpörögtek az események. Többszöri villámgyors ellenőrzés után – mely során kizárták a fertőző betegségek jelenlétét – emberi ápolónők, és orvosok lepték el a nő szobáját.

A nő teste felett ott lebegett a magzat életnagyságú, és valós idejű háromdimenziós képe. Látni lehetett, hogy a szíve gyorsan ver, és a magzat fejjel lefelé helyezkedik el a szülőcsatorna irányába. Hihetetlen látvány volt.

Láttak már ugyan magzatot mindannyian, mindennapos dolognak számított itt, a nőgyógyászaton, a Intelligens Méhtartályok Osztálya szomszédságában. Először ugyanis a nőgyógyászaton fordulnak meg a nők, akik gyermeket akarnak, majd a lefagyasztott petesejtjeiket a szomszédban termékenyítik meg, és helyezik el a megszokott módon egy tartályban. Kilenc hónapig ott nőnek az emberkék, teljes genetikai térképpel, időközben elvégezhető korrekciókkal.

A nők 150 éve nem akarnak terhesek lenni. A nemi érés legoptimálisabb pontján lefagyasztatják a petesejtjeiket, majd akár partnerük, akár a genetikai térkép alapján legoptimálisabb egyéb férfi spermájával a nőknek legmegfelelőbb élethelyzetben és időben megtermékenyítik, és csecsemővé érlelik. Ezzel gyakorlatilag eltörölték a terhességgel járó összes egészségügyi kockázatot mind a magzat, mind az anya számára. Természetesen minden nőt és férfit sterilizálnak is az eljárás során.

És most itt van egy magzat, aki lassan beékelődik a szülőcsatornába. A nő egyre többet nyögött és láthatóan fokozódtak a fájdalmai. Nem tudták, ilyenkor milyen fájdalomcsillapítás lehetséges. A főorvos a szomszéd szobában ült, és éppen a 150 évvel ezelőtti tananyagon próbálta villámgyorsan átrágni magát.

Egy híres professzor viharzott be az ajtón. Három rezidens orvos követte, egy lépéssel lemaradva.

- Hogy hívják, kedves? – kérdezte az orvos.

- Maria.

- Jól véssék az agyukba, uraim, mert ilyet nem fognak még egyszer látni. Ez az eset bevonul a gyógyítás történetébe.

A kórteremben csendben tevékenykedett három ápolónő is. Az egyik óvatosan átvette az orvostól a nyivákoló hangon síró csecsemőt. A másik Maria fejénél állt, és az életfunkcióit figyelte. A harmadik az orvosi eszközöket szedte össze.

Hat hét múlva mind a három testében megdobbant egy magzat szíve. És minden nő, aki végigment a nőgyógyászat folyosóján, és áthaladt a kapun, szintén várandós lett.

Másfél éven belül kitört a legújabb neokorszak legnagyobb egészségügyi katasztrófája: az emberi élet újra megtapadt az anyaméhben.

Vissza a lap tetejére

További híreink

A Vörösmarty Mihály Könyvtár nevében Buriánné Tarró Edit Erzsébet igazgató vette át a Minősített Könyvtár elismerő oklevelet és díjat.

2020. január 24.

Megszületett a Fantasztikus karácsony irodalmi pályázat eredménye!

2019. december 19.

Fantasztikus karácsony

Beküldési határidő:
2019. december 8.

Eredeményhirdetés:
2019. december 19.

A 2019-2020-as tanév első félévében is várjuk iskolai csoportok jelentkezését könyvtári tematikus foglalkozásainkra.
Tematikus foglalkozásainkra óvodás csoportok jelentkezéseit várjuk - kézműveskedéssel, interaktivitással, játékos mesefeldolgozásokkal.

Kvízek

Várjuk javaslataikat júniusi kosarunkba


Online elérhető adatbázis és e-könyvek

Filmes-téka

Könyv ajánlás kreatívan

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Újra nyitva a Vörösmarty Könyvtár

forrás: Fehérvár Médiacentrum

Könyvtárteraszok nyíltak

forrás: Fehérvár Médiacentrum

További videók

Könyvajánló

EFOP-3.7.3-16-2017-00106

Az én könyvtáram


A "Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek" című program országos hatókörű könyvtári projektje